Allergiák Epidemiológiája: Tények és Számok

Az allergiás betegségek prevalenciája drasztikusan megnőtt az ipari forradalom óta, amit részben a higéniai hipotézis magyaráz. Ez a feltétel azt állítja, hogy a gyermekkorban csökkent mikrobiális expozíció, valamint a fokozott higéniai környezet hozzájárulhat az immunrendszer egyensúlyvesztéséhez. Ez az előfeltétel a korai immunrendszeri fejlődés komplex kölcsönhatásait hangsúlyozza, amelyek a mikrobiális stimuláció csökkenésével és a modern higéniai környezetekkel szoros összefüggésben lehetnek. Az iparosodás korában, amikor a fertőzéses megbetegedések elleni küzdelem érdekében a tisztasági normák jelentősen megnőttek, a gyermekek mikrobiális expozíciója is lényegesen csökkent. Ez az immunrendszer szempontjából kiegyensúlyozatlansághoz vezethet, amely támogathatja az allergiás megbetegedések kialakulását. Továbbá, a genetikai és környezeti faktorok összefüggésének elemzése is megerősíti, hogy a modern életmód drasztikus változásokat okozott az immunrendszer adaptív folyamataiban, amelyeket még alaposabban kell vizsgálni.ájárulhat az immunrendszer egyensúlyvesztéséhez, így növelve az allergiás reakciók kockázatát.

Az iskolás korú gyermekek körében az allergiás érzékenység prevalenciája folyamatosan emelkedik, megközelítve az 50%-ot. Az allergiás betegégek epidemiológiájának értékelésekor kiemelt figyelmet érdemelnek az olyan kulcsfontosságú típusok, mint az allergiás rhinitis, a gyógyszerallergiák és az ételallergiák.

Allergiás Rhinitis

Az allergiás rhinitis globális prevalenciája a teljes populáció 10-30%-ra tehető. Az érzékenység mértékét az IgE antitestek jelenléte mutatja, amelyek specifikusan a környezeti antigénekkel szemben termelődnek. Ezek az antitestek az egyének közel 40%-ában kimutathatóak.

Az Egyesült Államokban 2012-ben 17,6 millió felnőtt kapott szénaráthás diagnózist, amely a teljes populáció 7,5%-nak felel meg. Ugyanezen időszak alatt 6,6 millió gyermek (9%) szénaráthás okozta tünettegyüttest tapasztalt.

A prevalencia etnikai különbségeket is mutat: a világosabb bőrszínnel rendelkező gyermekek körében gyakoribb az allergiás rhinitis, mint a sötétebb bőrszínnel rendelkezőknél (10% vs. 7%).

Gyógyszerallergia

A gyógyszerallergiák az allergiás reakciók jelentős típusát képezik. Becslések szerint a világ népességének 10%-a tapasztal valamilyen kedvezőtlen gyógyszerhatást, kórházi betegek esetében pedig ez az arány megduplázódhat.

Az anafilaxiás reakciók, amelyek halálos kimenetelűek is lehetnek, szoros kapcsolatban állnak a gyógyszerallergiákkal. Az anafilaxiás halálesetek közel 20%-a gyógyszerkiváltású.

A gyógyszerallergia jellemző tünetei közé tartozik a láz, a bőrkiütés és az urticaria (csalánkiütés), amely dudorok és kiemelkedések formájában jelentkezik. A kockázati tényezők közé tartoznak:

• A gyógyszer kémiai tulajdonságai

• Az adagolás időtartama

• Genetikai hajlamok, mint például a HLA típus és az acetilátor statusz

• Együtt fennálló egészségügyi állapotok

Ételallergia

Az ételallergiák szintén jelentős közegészségügyi problét jelentenek. Egy átfogó tanulmány kimutatta, hogy 40 000 gyermekből 8%-nak van ételallergiája, és közülük 30%-nak többszörös allergiája.

Az Egyesült Államokban a lakosság 3,5-4%-a rendelkezik IgE-mediált ételallergiával. A leggyakoribb allergiát kiváltó ételek közé tartozik:

• Földimogyoró

• Tej

• Kagylók

• Tojás

• Olajos magvak (pl. díó, mandula, fenyőmag, brazildíó, pekándíó)

• Szója

• Gluténtartalmú gabonafélék (pl. búza, árpa, rozs, zab)

• Hal

Az ételallergiák klinikai megjelenése széles spektrumot ölel fel. Egyes egyének nem mutatnak szignifikáns tüneteket normál étrendi környezetben, ugyanakkor laboratóriumi tesztek szenzitivitást mutathatnak.

Konklúzó

Az allergiás betegégek epidemiológiája komplex, multikauzális természetű. Genetikai, környezeti és higéniai tényezők egyaránt meghatározó szerepet játszanak a kialakulásban. Az allergiás megbetegedések prevalenciájának globális emelkedése kihívást jelent mind az alapkutatások, mind a preventív stratégiák terén. A betegek életminőségének javítása érdekében az orvosi beavatkozások és az edukáció szoros integrációjára van szükség.