A hagyományos kínai orvoslás (HKO) egyik legismertebb ága, az akupunktúra, az elmúlt évtizedekben nemcsak a távol-keleti gyógyászat, hanem a modern orvostudomány területén is mindinkább reflektorfénybe került. Ennek egyik oka, hogy a nyugati orvoslás tudományos módszerek alkalmazásával egyre inkább képes igazolni az akupunktúrás kezelések hatékonyságát és élettani alapjait. Ugyanakkor, miközben az akupunktúrát világszerte ismerik és számos országban elismerik, Kínában – ahol maga az akupunktúra megszületett – még mindig a hagyományos kínai orvoslásnak alárendelt másodlagos (ún. második szintű) tudományos diszciplínaként kezelik.

A kínai Országos Politikai Tanács (a Kínai Népi Politikai Tanácsadó Testület) éves ülésszakán 吴焕淦 (Wu Huan Gan), a Sanghaji Hagyományos Kínai Orvostudományi Egyetem professzora és az országos politikai tanács tagja határozottan szót emelt annak érdekében, hogy az akupunktúra megkapja azt a tudományos rangot, amely révén hatékonyabban érvényesítheti érdekeit és fejlesztési céljait, mind belföldön, mind nemzetközi szinten. A szakember és több kollégája úgy véli, hogy az akupunktúra tudományos rangjának emelése (vagyis a „második szintű” besorolásból az „első szintű” tudományos diszciplínává történő felminősítése) minden szempontból időszerű és elkerülhetetlen.

Az alábbiakban részletesen megvizsgáljuk, miért vált égetően fontossá ez a kérdés, mi áll a háttérben, és milyen lépések vezethetik az akupunktúrát a régóta megérdemelt önálló tudományos státuszhoz.

A hagyományos kínai orvoslás és az akupunktúra történeti előzményei

Az akupunktúra eredete és fejlesztése

Az akupunktúra eredete évezredekre nyúlik vissza. A régészeti leletek és történelmi feljegyzések szerint már a Sárga Császár Belső Könyvében (Huang Di Nei Jing) is találhatunk olyan elméleti és gyakorlati útmutatásokat, amelyek az akupunktúrás kezelés alapjait fektették le. Az idők során a kezelési technikák és az eszközök (például kő-, csont-, majd később fémtűk) is folyamatosan fejlődtek. A hagyományos kínai orvoslás elmélete szerint az akupunktúra a testben lévő úgynevezett meridiánrendszer harmonizálására épül: a Qi (ejtsd: csí) áramlásának helyreállítása, egyensúlyba hozása és fenntartása a cél, ami a szervezet önszabályozó és öngyógyító folyamatait serkenti.

Az UNESCO elismerése

A hagyományos kínai orvoslás, s azon belül az akupunktúra nemzetközi jelentőségét a világ egyik legfontosabb kulturális szervezete, az UNESCO is megerősítette. 2010-ben az akupunktúra (és a moxibuszció, vagyis a hőterápia) felkerült az „Emberi Szellemi Kulturális Örökség” listájára. Az UNESCO ezzel elismerte, hogy az akupunktúra olyan, nemzetközileg is kiemelkedő hagyományos tudásforma, amelyet ápolni és továbbadni kötelességünk. Ez a lépés nagyban elősegítette, hogy a nyugati országok közvéleménye is széles körben érdeklődni kezdjen az akupunktúrás gyakorlatok iránt, és egyre több kutatócsoport fordított komolyabb figyelmet e terápiás eljárás tudományos vizsgálatára.

Akupunktúra a nemzetközi színtéren

Az akupunktúra mára valóban világméretűvé vált. Számos országban – így az Egyesült Államokban, Kanadában, Németországban és Ausztráliában is – egyre elterjedtebbé válik a kórházakban, illetve a magánklinikákon való alkalmazása. Kiegészítő vagy alternatív terápiaként jelenik meg a fájdalomcsillapítás, a reumatológia, a neurológia, valamint a pszichoszomatikus zavarok kezelésében.

A Nyugaton történő elfogadáshoz nagyban hozzájárultak azok a klinikai vizsgálatok, amelyek tudományos módszerekkel (például randomizált, kontrollált vizsgálatokkal) is bizonyították az akupunktúra hatékonyságát többek között a migrén, a krónikus hátfájás, a térdízületi gyulladás vagy éppen a hányinger és hányás csökkentése terén. Egyes biztosítótársaságok már hivatalosan is finanszírozzák az akupunktúrás kezeléseket meghatározott indikációk esetén, ami tovább növelte az elismertségét.

Az akupunktúra tudományos kutatásA

A nyugati tudományos világban egyre nagyobb hangsúly helyeződik az akupunktúra élettani mechanizmusainak feltárására. Neurobiológiai kutatások kimutatták, hogy bizonyos akupunktúrás pontok ingerlése a központi idegrendszerben és a perifériás idegekben is specifikus hatásokat vált ki: endorfin- és egyéb neurotranszmitter-felszabadulást, gyulladáscsökkentő folyamatokat, továbbá a fájdalomérző pályák modulációját. A funkcionális MRI és PET-vizsgálatokkal igazolható, hogy az akupunktúra az agy fájdalommódosításban érintett területeit is befolyásolja.

E tudományos eredmények fényében még szembetűnőbb, hogy magában Kínában az akupunktúra helyzete a tudományos besorolások szintjén nem tükrözi azt a globális elismertséget, amelyet a terápiás módszer világszerte élvez.

A helyzet Kínában

Kínában a tudományterületeket – hasonlóan sok más ország hivatalos rendszeréhez – több hierarchikus szintbe sorolják. Ezek közül a legmagasabb, úgynevezett első szintű diszciplínák (vagy fő tudományágak) általában több, egymással összefüggő, de önmagukban is teljes képzettséget és kutatási területet jelentő szakirányt foglalnak magukba. Ezen belül találhatók az úgynevezett második szintű diszciplínák, amelyek jóval szűkebb szakterületet jelölnek, és besorolásukban, kutatási forrásaikban, valamint akadémiai rangjukban is alá vannak rendelve az első szintű területnek.

Az akupunktúra Kínában jelenleg a hagyományos kínai orvoslás (mint elsőszintű tudományterület) alá tartozó második szintű diszciplína. Ez a besorolás – számos szakértő, köztük 吴焕淦 professzor szerint – már régóta nem tükrözi azt a valós klinikai, nemzetközi és tudományos szerepet, amelyet az akupunktúra betölt.

A besorolás következményei

A másodlagos besorolás több negatív következményt von maga után az akupunktúra fejlődése szempontjából:

1. Kutatási források és támogatások: Az állami és egyetemi kutatási pénzek általában az első szintű diszciplínákhoz kapcsolódó programokra koncentrálódnak, így a másodszintű tudományoknak gyakran versenyhátrányuk van a támogatások elosztása során.

2. Akadémiai rang és presztízs: Az oktatók, kutatók és hallgatók számára fontos, hogy a választott szakterület milyen tudományos ranggal bír. Egy elsőszintű tudományág esetében több lehetőség adódik önálló doktori iskolák, kutatóintézetek létrehozására, illetve nemzetközi konferenciák megszervezésére.

3. Nemzetközi versenyképesség: Bár a világ szeme Kínára tekint, amikor akupunktúráról van szó, a másodlagos besorolás a nemzetközi együttműködéseket, a tudás- és technológiatranszfert is nehezítheti. Kisebb finanszírozás és kevesebb intézményi támogatás esetén a kínai kutatócsoportok nehezebben tudnak lépést tartani a nyugati országok jól szervezett, nagy költségvetésű projektjeivel.

Ezek a tényezők mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a kínai akupunktúrás szakértők, köztük Wu Huan Gan professzor, régóta szorgalmazzák a változást.

Az akupunktúra felminősítése elsőszintű diszciplínává

Wu Huan Gan szerint a legégetőbb feladat az, hogy az Oktatási Minisztérium és a tudományos területek besorolásáért felelős szervek emeljék fel az akupunktúra besorolását a hagyományos kínai orvosláson belüli másodlagos ágból önálló, első szintű tudományos diszciplínává. Ez szükséges ahhoz, hogy az akupunktúra nemzetközi fejlődése és hazai megítélése összhangba kerüljön egymással.

A felminősítésnek közvetlen következménye lehet:

• Több állami és magánkutatási forrás elérhetővé válik.
• Nő a fiatal szakemberek érdeklődése a terület iránt, hiszen presztízsesebb szakterületként jelenhet meg az egyetemi és posztgraduális képzési rendszerben.
• A nemzetközi kutatási együttműködések megerősödhetnek, hiszen a magasabb diszciplináris rang fokozza a hazai és nemzetközi intézmények közötti tudományos kapcsolatok kiépítését.

Nemzetközi nagy tudományos tervek 

A professzor javasolja továbbá, hogy az Oktatási Minisztérium és a Tudományos és Technológiai Minisztérium vállaljanak vezető szerepet egy nagyszabású, nemzetközi akupunktúrás tudományos projekt kidolgozásában, amelyet Kína irányítana és finanszírozna. Ez a projekt (hasonlóan az USA SPARC [„Stimuláció a perifériás idegek révén a betegségtünetek enyhítésére”] programjához) a neurobiológiai kutatásokba, a klinikai vizsgálatokba és az innovatív orvostechnikai eszközök fejlesztésébe vonná be a kínai és külföldi partnereket.

Ez a lépés hozzájárulhat ahhoz, hogy Kína megőrizhesse vezető szerepét az akupunktúra területén, miközben a nyugati világ, különösen az Egyesült Államok, szintén egyre intenzívebben foglalkozik az idegstimuláció különböző formáival. Az ilyen projektek célja, hogy bővüljenek az ismeretek a perifériás és központi idegrendszer működéséről, és hogy hatékony, személyre szabott terápiás módszerek jöjjenek létre.

Szabványosítás 

Végezetül Wu Huan Gan hangsúlyozza a szabványosítás jelentőségét, valamint a nemzetközi együttműködés és a globális orvosi oktatás fejlesztésének szükségességét. Az akupunktúra széles körű nemzetközi elfogadásához elengedhetetlen, hogy a módszerek, a kezelési protokollok, valamint a klinikai hatékonyság értékelési rendszerei is egységesen, tudományosan megalapozottan legyenek lefektetve.

Néhány kiemelt terület ebben:

• Akupunktúrás pontok és meridiánok standardizálása: Kidolgozott, nemzetközileg is elismert definíciók és elhelyezési protokollok segítenék a kutatások összehasonlíthatóságát.
• Klinikai eredmények értékelése: A randomizált klinikai vizsgálatok protokolljainak egységesítése, objektív fájdalommérési módszerek és biológiai markerek használata a kezelés hatékonyságának és mechanizmusainak felderítése érdekében.
• Oktatási anyagok és képzési programok fejlesztése: Az akupunktúra hagyományos elméletének és modern kutatási eredményeinek összehangolása az orvosképzésben. Nemzetközi tanárcsere és diákcsere programok, amelyek keretében a hallgatók és oktatók megismerkedhetnek a világ különböző orvostudományi megközelítéseivel.
• Nemzetközi szakmai szervezetek és konferenciák: Az olyan rendezvények támogatása és gyakori megrendezése, ahol lehetőség nyílik a legújabb kutatási eredmények és klinikai tapasztalatok megvitatására, valamint a színvonalas szakmai együttműködések kialakítására.

Hatás a tudományos kutatásra

Ha az akupunktúra elsőszintű diszciplínává válik, a tudományos kutatások támogatása és szervezése merőben új szintre emelkedhet. A nagyobb állami és intézményi források több kutatócsoportot, több nemzetközi kollaborációt és több, kifinomultabb módszert jelentenek. A modern orvostudományban kritikus jelentőségűek azok a kutatási projektek, amelyek a neurobiológiát, immunológiát és genetikát együttesen alkalmazzák, ezzel új diagnosztikai és terápiás lehetőségeket nyitva meg. Ezek a megközelítések a hagyományos kínai orvoslás bölcsességével kombinálva komoly innovációs potenciált hordoznak.

Hatás az oktatásra 

Az akupunktúra elsőszintű tudományos rangja lehetővé tenné, hogy önálló egyetemi karok, doktori iskolák és specializált kutatóintézetek jöjjenek létre. Ez közvetlenül hozzájárulna ahhoz, hogy a kínai és külföldi hallgatók, kutatók a legmagasabb szintű oktatásban és képzésben részesüljenek, valamint fokozná az orvosképzésbe történő integrációt. A tehetségek vonzása és megtartása szempontjából kiemelten fontos, hogy egy szakterület megkapja azt a presztízst, amelyet a tényleges fontossága, történelmi hagyományai és fejlesztési lehetőségei indokolnak.

Gazdasági és nemzetközi jelentőség

A globális egészségügy és a társadalmak közös érdeke, hogy a kevésbé invazív, bizonyítottan hatékony módszerek minél szélesebb körben elterjedjenek. Az akupunktúra ilyen szempontból is kiemelkedő, hiszen számos krónikus és akut betegség esetében biztonságos és költséghatékony kiegészítő terápiát nyújt.

Amennyiben Kína – az akupunktúra szülőhazája – megtartja vezető pozícióját, úgy a kínai intézmények és vállalkozások jelentős előnyhöz juthatnak a nemzetközi piacon orvostechnikai eszközök, oktatási programok, szolgáltatások exportja terén. Ez a gazdasági haszon összekapcsolódik a „puha erő” (soft power) növelésével is, hiszen a világban egyre többen fordulnak a kínai tradicionális gyógyászat felé, elismerve annak eredményeit.

Összegzés és kitekintés

Az akupunktúra, mint a hagyományos kínai orvoslás egyik legősibb és leginkább elterjedt ága, mára vitathatatlanul nemzetközi hírnévre tett szert. A nyugati tudományos közösségek is egyre inkább elfogadják és kutatják a mögöttes mechanizmusokat, klinikai hatásokat. Éppen ezért paradoxnak tűnik, hogy a módszer szülőföldjén, Kínában, ahol az akupunktúra tudásának történelmi és szakmai hagyománya a legerősebb, a hivatalos tudományos besorolásban még mindig csak másodlagos rangot kap.

吴焕淦 (Wu Huan Gan) professzor javaslatai a diszciplínák átalakítására, a nagyszabású nemzetközi tudományos programok indítására és az akupunktúra standardizálásának elősegítésére egyaránt azt célozzák, hogy az akupunktúra tartósan megőrizhesse és tovább erősíthesse Kína nemzetközi vezető szerepét. A professzor szerint az ideális célállapot egy önálló, elsőszintű tudományág, amelynek megnövekedett presztízse és forrásai lehetővé teszik, hogy még inkább meghatározó, innovatív és versenyképes legyen mind a hazai, mind a nemzetközi orvosi közösségben.

Az akupunktúra első szintű tudományos elismerése nem csupán az akadémiai rangról és büszkeségről szól: olyan gyakorlati haszonnal is jár, mint a kutatási támogatások növekedése, a tehetséges hallgatók és kutatók számára vonzóbb pályakép, valamint a nemzetközi együttműködések és versenyképesség erősödése. A felminősítés a szűkebb szakmai környezetnél jóval szélesebb körben hoz pozitív változásokat, hiszen a világméretű egészségügyi kihívások kezelésében minden biztató, hatékony és viszonylag olcsó módszer – mint amilyen a bizonyítékokon alapuló akupunktúra – kiemelt szerepet játszhat.

Amennyiben a kínai Oktatási Minisztérium és más érintett kormányzati szervek meghallják Wu Huan Gan és más neves szakértők szavát, úgy az akupunktúra nem csupán Kínán belül kapná meg azt az elismerést, amelyet régóta érdemel, hanem nemzetközi tekintélye és befolyása is még magasabb szintre léphetne. Ez egyben elősegíthetné a magyar és egyéb európai országokban működő, hagyományos kínai orvoslással foglalkozó intézmények számára is a mélyebb együttműködést, közös kutatási projektek indítását és az oktatás további fejlesztését.

Az elmúlt évek bebizonyították, hogy a világjárványok és a globális egészségügyi válságok korában minden olyan orvosi, terápiás és kutatási megközelítés kritikus fontosságúvá válhat, amely biztonságos, költséghatékony, és valódi gyógyászati értéket képvisel. Az akupunktúra évezredes tapasztalati háttere, valamint az utóbbi évtizedekben a modern tudomány által is alátámasztott eredményei a jövőben is megkerülhetetlenek lesznek. A cél tehát nem kevesebb, mint hogy a világ minden pontján, így Európában és Magyarországon is, a lehető legszakszerűbb és legegységesebb módon férhessünk hozzá az akupunktúrás kezelésekhez, a hozzá kapcsolódó kutatásokhoz és képzésekhez.

Ha a kínai kormány és az egyetemek valóban meglépik az akupunktúra tudományos rangjának emelését, azzal nemcsak a kínai orvoslás nemzetközi hírnevét erősítik tovább, hanem magát az akupunktúrát is új szintre emelik: önállóan szabályozott, önmagában is elismert, magas presztízsű tudományággá, amely még hatékonyabban képes hozzájárulni az „Egészséges Kína” és az „Egészséges világ” megvalósításához.

Az előttünk álló időszakban így érdemes lesz figyelemmel kísérni, vajon az akupunktúra és a hagyományos kínai orvoslás milyen további fejlődési irányt vesz, és hogyan alakul a tudományos rangja, hiszen mindez a gyógyítás új lehetőségeit és a kultúrák közötti együttműködést is jelentősen befolyásolja majd.