Desztillált víz: „Aki desztillált vizet iszik, az belehalhat.” Mindegy, hogy szüleinktől vagy valamelyik tanárunktól hallottuk ezt, ennek a folyadéknak a feltételezett halálos hatása mélyen beleivódott a tudatunkba. Valójában ez a hétköznapi élet egyik legkitartóbb mítosza. Napjainkban azonban azok, akik egészséges étrenddel és annak a testre gyakorolt hatásaival foglalkoznak, felfedezték a desztillált víz előnyeit. De mi történik valójában a testünkben, amikor desztillált vizet fogyasztunk?
Először is, a desztillált víz nem más, mint csapvíz vagy ivóvíz, amely a desztillációs folyamatnak köszönhetően majdnem teljesen mentes olyan szennyeződésektől, mint az ólom, az urán vagy a növényvédő szerek, de ásványi anyagoktól és tápanyagoktól is. Ebben a folyamatban a vizet először egy párologtatóban melegítik, majd a gőzt összegyűjtik, mielőtt folyadékká alakulna egy kondenzátorban. Az eredetileg jelenlévő anyagok az edény alján maradnak, így viszonylag tiszta vizet kapunk. Ez a folyamat szükség szerint többször is megismételhető, bár egy egyszerű desztilláció általában elegendő. Csak néhány illékony anyag, például a klór vagy a benzolok maradnak a vízben. A természetben folyamatosan zajlik a természetes desztilláció, amikor a víz elpárolog, majd a levegőben kondenzálódik, mielőtt eső formájában visszahull a felszínre. Azonban mivel a levegőben lebegő különféle anyagokat is magával ragad, az esővíz távolról sem tiszta, amikor eléri a földfelszínt. Egykor, amikor a levegőt sokkal kevésbé szennyezte az emberi tevékenység, az esővíz közelebb állt a desztillált vízhez, és őseink ezt fogyasztották felszíni víz formájában. Ez máris egy jel, hogy ez a fajta víz fogyasztható. Napjainkban a desztillált vízzel elsősorban a kémia, a gyógyszerészet területén találkozunk, valamint otthon, amikor autóakkumulátorokat töltünk fel vele, vagy vasalókban használjuk. De mint szomjoltó vagy az ásványvíznél egészségesebb alternatíva? Ez furcsának tűnhet, hiszen a gyerekkori kémiai kísérletek készleteiben hallott rémtörténetek túl élénken élnek bennünk. Ideje tehát lebontani ezt a mítoszt.
„Aki desztillált vizet iszik, az meghalhat?”
A mítosz szerint már egy kis mennyiségű desztillált víz is emberi sejtek robbanásához vezethet, amely végzetes lehet. E szerint az elképzelés szerint a félig áteresztő sejtmembrán, amely csak a vizet, de nem a nagyobb részecskéket, mint a cukrot vagy a sót engedi át, egyre több folyadékot engedne be a sejtbe, amíg a sejtfal enged, és szétreped. Ez a nátrium és kálium koncentrációjának egyensúlyhiányából adódna a sejt belseje és külseje között. Mivel a desztillált víz nem tartalmaz ionokat, csökkentené a belső koncentrációt, így a sejtek túltelítődésével széteshetnek.
Ez a jelenség ugyan létezik, de nem következik be mérsékelt mennyiségű desztillált víz fogyasztásakor. Egy egészséges ember, akinek jól működnek a veséi, körülbelül 17 liter ilyen vizet kellene megigyon elektrolitok nélkül ahhoz, hogy az veszélyes legyen a szervezetre. Ez a vízmérgezés jelensége közönséges ivóvízzel is előfordulhat, a vér túlzott felhígulása miatt, ami főleg sóhiány esetén következik be. Körülbelül hét liter víz, fajtájától függetlenül, rövid idő alatt elfogyasztva hipernátriát okozhat. Ha a szervezet túl sok vizet kap rövid idő alatt, az felesleges víz szétterjedhet a környező szövetekben és sejtekben, szervi és agyi károsodásokat okozva, valamint a sejtek az ozmózis szabályozásából adódóan szétrepedhetnek.
Ez azonban semmi köze a desztillált víz feltételezett veszélyes tulajdonságaihoz. A desztillált víz csak akkor válik veszélyessé, ha közvetlenül a véráramba fecskendezik infúzió formájában. Ebben az esetben az ozmózis folyamata olyan gyors, hogy a vörösvértestek valóban szétrobbanhatnak. Ezért alkalmaz az orvostudomány sóoldatot a vér hígítására, mert az koncentrációja hasonló a véréhez, és nem tiszta víz.
Mi történik a testünkben, amikor desztillált vizet iszunk?
Egy bizonyos szkepticizmussal akár egyszerűen válaszolhatnánk: „SEMMI!” Elméletileg a desztillált víz, mivel nem tartalmaz tápanyagokat és ásványi anyagokat, hosszú távon elvonhatná a káliumot és a nátriumot a szervezetből. Ez azonban csak akkor lenne veszélyes, ha a szervezet már eleve sóhiányban szenvedne a rossz táplálkozás miatt. A desztillált víz önmagában nem okoz létfontosságú tápanyaghiányt. Emellett nem marad sokáig az anyagcsererendszerünkben. A gyomorsav és más tápanyagok hatására gyorsan ásványi anyagokkal dúsul. „A desztillált víz a gyomorban és a vékonybél felső részén már jelentős mértékben remineralizálódik. Ennek eredményeként a sejtek nem károsodnak, és a desztillált víz a szervezet számára nem különbözik sokban az ivóvíztől.”
Csak intenzív fizikai aktivitás esetén, amikor a szervezet sok fontos ásványi anyagot veszít, szükséges ásványvizet fogyasztani az ásványi anyagok és sók pótlására. Az elektrolititalok vagy az alkoholmentes sör is jó alternatívát jelenthet. Intenzív igénybevétel esetén a túlzott desztillált vízfogyasztás valóban veszélyes lehet, mivel nem tartalmaz ásványi anyagokat és elektrolitokat, egyszerűen hígítva a vért. Ez szédüléshez, hányingerhez és fokozott szomjúságérzethez vezethet, ami ördögi kört indíthat el. Ettől eltekintve azonban a desztillált víz nyugodtan fogyasztható.
A desztillált víz mentes a szennyeződésektől és tisztítja a testet.
Mostanra megértettük, hogy a desztillált víz fogyasztása szinte mindig biztonságos. De miért kellene desztillált vizet fogyasztanunk? Milyen egészségügyi előnyökkel járhat a rendszeres fogyasztása? Számos egészségtudatos ember, aki kiegyensúlyozott étrendre törekszik, már felfedezte ezt a tiszta vizet, és beépítette a mindennapjaiba. A desztilláció által elért abszolút tisztaság révén a desztillált víz gyakorlatilag mentes minden olyan szennyező anyagtól, amely terhet róhat a szervezetre. A vírusok és baktériumok elpusztulnak az előállítás során, míg más maradványok és szerves vegy
ületek teljesen visszamaradnak a készülékben. Ezáltal szinte az összes anyagcsere során képződő maradékanyag eltűnik.
