A hagyományos kínai orvoslás (HKO) egyik legismertebb ága, az akupunktúra, az elmúlt évtizedekben nemcsak a távol-keleti gyógyászat, hanem a modern orvostudomány területén is mindinkább reflektorfénybe került. Ennek egyik oka, hogy a nyugati orvoslás tudományos módszerek alkalmazásával egyre inkább képes igazolni az akupunktúrás kezelések hatékonyságát és élettani alapjait. Ugyanakkor, miközben az akupunktúrát világszerte ismerik és számos országban elismerik, Kínában – ahol maga az akupunktúra megszületett – még mindig a hagyományos kínai orvoslásnak alárendelt másodlagos (ún. második szintű) tudományos diszciplínaként kezelik.

A kínai Országos Politikai Tanács (a Kínai Népi Politikai Tanácsadó Testület) éves ülésszakán 吴焕淦 (Wu Huan Gan), a Sanghaji Hagyományos Kínai Orvostudományi Egyetem professzora és az országos politikai tanács tagja határozottan szót emelt annak érdekében, hogy az akupunktúra megkapja azt a tudományos rangot, amely révén hatékonyabban érvényesítheti érdekeit és fejlesztési céljait, mind belföldön, mind nemzetközi szinten. A szakember és több kollégája úgy véli, hogy az akupunktúra tudományos rangjának emelése (vagyis a „második szintű” besorolásból az „első szintű” tudományos diszciplínává történő felminősítése) minden szempontból időszerű és elkerülhetetlen.

Az alábbiakban részletesen megvizsgáljuk, miért vált égetően fontossá ez a kérdés, mi áll a háttérben, és milyen lépések vezethetik az akupunktúrát a régóta megérdemelt önálló tudományos státuszhoz.

A hagyományos kínai orvoslás és az akupunktúra történeti előzményei

Az akupunktúra eredete és fejlesztése

Az akupunktúra eredete évezredekre nyúlik vissza. A régészeti leletek és történelmi feljegyzések szerint már a Sárga Császár Belső Könyvében (Huang Di Nei Jing) is találhatunk olyan elméleti és gyakorlati útmutatásokat, amelyek az akupunktúrás kezelés alapjait fektették le. Az idők során a kezelési technikák és az eszközök (például kő-, csont-, majd később fémtűk) is folyamatosan fejlődtek. A hagyományos kínai orvoslás elmélete szerint az akupunktúra a testben lévő úgynevezett meridiánrendszer harmonizálására épül: a Qi (ejtsd: csí) áramlásának helyreállítása, egyensúlyba hozása és fenntartása a cél, ami a szervezet önszabályozó és öngyógyító folyamatait serkenti.

Az UNESCO elismerése

A hagyományos kínai orvoslás, s azon belül az akupunktúra nemzetközi jelentőségét a világ egyik legfontosabb kulturális szervezete, az UNESCO is megerősítette. 2010-ben az akupunktúra (és a moxibuszció, vagyis a hőterápia) felkerült az „Emberi Szellemi Kulturális Örökség” listájára. Az UNESCO ezzel elismerte, hogy az akupunktúra olyan, nemzetközileg is kiemelkedő hagyományos tudásforma, amelyet ápolni és továbbadni kötelességünk. Ez a lépés nagyban elősegítette, hogy a nyugati országok közvéleménye is széles körben érdeklődni kezdjen az akupunktúrás gyakorlatok iránt, és egyre több kutatócsoport fordított komolyabb figyelmet e terápiás eljárás tudományos vizsgálatára.

Akupunktúra a nemzetközi színtéren

Az akupunktúra mára valóban világméretűvé vált. Számos országban – így az Egyesült Államokban, Kanadában, Németországban és Ausztráliában is – egyre elterjedtebbé válik a kórházakban, illetve a magánklinikákon való alkalmazása. Kiegészítő vagy alternatív terápiaként jelenik meg a fájdalomcsillapítás, a reumatológia, a neurológia, valamint a pszichoszomatikus zavarok kezelésében.

A Nyugaton történő elfogadáshoz nagyban hozzájárultak azok a klinikai vizsgálatok, amelyek tudományos módszerekkel (például randomizált, kontrollált vizsgálatokkal) is bizonyították az akupunktúra hatékonyságát többek között a migrén, a krónikus hátfájás, a térdízületi gyulladás vagy éppen a hányinger és hányás csökkentése terén. Egyes biztosítótársaságok már hivatalosan is finanszírozzák az akupunktúrás kezeléseket meghatározott indikációk esetén, ami tovább növelte az elismertségét.

Az akupunktúra tudományos kutatásA

A nyugati tudományos világban egyre nagyobb hangsúly helyeződik az akupunktúra élettani mechanizmusainak feltárására. Neurobiológiai kutatások kimutatták, hogy bizonyos akupunktúrás pontok ingerlése a központi idegrendszerben és a perifériás idegekben is specifikus hatásokat vált ki: endorfin- és egyéb neurotranszmitter-felszabadulást, gyulladáscsökkentő folyamatokat, továbbá a fájdalomérző pályák modulációját. A funkcionális MRI és PET-vizsgálatokkal igazolható, hogy az akupunktúra az agy fájdalommódosításban érintett területeit is befolyásolja.

E tudományos eredmények fényében még szembetűnőbb, hogy magában Kínában az akupunktúra helyzete a tudományos besorolások szintjén nem tükrözi azt a globális elismertséget, amelyet a terápiás módszer világszerte élvez.

A helyzet Kínában

Kínában a tudományterületeket – hasonlóan sok más ország hivatalos rendszeréhez – több hierarchikus szintbe sorolják. Ezek közül a legmagasabb, úgynevezett első szintű diszciplínák (vagy fő tudományágak) általában több, egymással összefüggő, de önmagukban is teljes képzettséget és kutatási területet jelentő szakirányt foglalnak magukba. Ezen belül találhatók az úgynevezett második szintű diszciplínák, amelyek jóval szűkebb szakterületet jelölnek, és besorolásukban, kutatási forrásaikban, valamint akadémiai rangjukban is alá vannak rendelve az első szintű területnek.

Az akupunktúra Kínában jelenleg a hagyományos kínai orvoslás (mint elsőszintű tudományterület) alá tartozó második szintű diszciplína. Ez a besorolás – számos szakértő, köztük 吴焕淦 professzor szerint – már régóta nem tükrözi azt a valós klinikai, nemzetközi és tudományos szerepet, amelyet az akupunktúra betölt.

A besorolás következményei

A másodlagos besorolás több negatív következményt von maga után az akupunktúra fejlődése szempontjából:

1. Kutatási források és támogatások: Az állami és egyetemi kutatási pénzek általában az első szintű diszciplínákhoz kapcsolódó programokra koncentrálódnak, így a másodszintű tudományoknak gyakran versenyhátrányuk van a támogatások elosztása során.

2. Akadémiai rang és presztízs: Az oktatók, kutatók és hallgatók számára fontos, hogy a választott szakterület milyen tudományos ranggal bír. Egy elsőszintű tudományág esetében több lehetőség adódik önálló doktori iskolák, kutatóintézetek létrehozására, illetve nemzetközi konferenciák megszervezésére.

3. Nemzetközi versenyképesség: Bár a világ szeme Kínára tekint, amikor akupunktúráról van szó, a másodlagos besorolás a nemzetközi együttműködéseket, a tudás- és technológiatranszfert is nehezítheti. Kisebb finanszírozás és kevesebb intézményi támogatás esetén a kínai kutatócsoportok nehezebben tudnak lépést tartani a nyugati országok jól szervezett, nagy költségvetésű projektjeivel.

Ezek a tényezők mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a kínai akupunktúrás szakértők, köztük Wu Huan Gan professzor, régóta szorgalmazzák a változást.

Az akupunktúra felminősítése elsőszintű diszciplínává

Wu Huan Gan szerint a legégetőbb feladat az, hogy az Oktatási Minisztérium és a tudományos területek besorolásáért felelős szervek emeljék fel az akupunktúra besorolását a hagyományos kínai orvosláson belüli másodlagos ágból önálló, első szintű tudományos diszciplínává. Ez szükséges ahhoz, hogy az akupunktúra nemzetközi fejlődése és hazai megítélése összhangba kerüljön egymással.

A felminősítésnek közvetlen következménye lehet:

• Több állami és magánkutatási forrás elérhetővé válik.
• Nő a fiatal szakemberek érdeklődése a terület iránt, hiszen presztízsesebb szakterületként jelenhet meg az egyetemi és posztgraduális képzési rendszerben.
• A nemzetközi kutatási együttműködések megerősödhetnek, hiszen a magasabb diszciplináris rang fokozza a hazai és nemzetközi intézmények közötti tudományos kapcsolatok kiépítését.

Nemzetközi nagy tudományos tervek 

A professzor javasolja továbbá, hogy az Oktatási Minisztérium és a Tudományos és Technológiai Minisztérium vállaljanak vezető szerepet egy nagyszabású, nemzetközi akupunktúrás tudományos projekt kidolgozásában, amelyet Kína irányítana és finanszírozna. Ez a projekt (hasonlóan az USA SPARC [„Stimuláció a perifériás idegek révén a betegségtünetek enyhítésére”] programjához) a neurobiológiai kutatásokba, a klinikai vizsgálatokba és az innovatív orvostechnikai eszközök fejlesztésébe vonná be a kínai és külföldi partnereket.

Ez a lépés hozzájárulhat ahhoz, hogy Kína megőrizhesse vezető szerepét az akupunktúra területén, miközben a nyugati világ, különösen az Egyesült Államok, szintén egyre intenzívebben foglalkozik az idegstimuláció különböző formáival. Az ilyen projektek célja, hogy bővüljenek az ismeretek a perifériás és központi idegrendszer működéséről, és hogy hatékony, személyre szabott terápiás módszerek jöjjenek létre.

Szabványosítás 

Végezetül Wu Huan Gan hangsúlyozza a szabványosítás jelentőségét, valamint a nemzetközi együttműködés és a globális orvosi oktatás fejlesztésének szükségességét. Az akupunktúra széles körű nemzetközi elfogadásához elengedhetetlen, hogy a módszerek, a kezelési protokollok, valamint a klinikai hatékonyság értékelési rendszerei is egységesen, tudományosan megalapozottan legyenek lefektetve.

Néhány kiemelt terület ebben:

• Akupunktúrás pontok és meridiánok standardizálása: Kidolgozott, nemzetközileg is elismert definíciók és elhelyezési protokollok segítenék a kutatások összehasonlíthatóságát.
• Klinikai eredmények értékelése: A randomizált klinikai vizsgálatok protokolljainak egységesítése, objektív fájdalommérési módszerek és biológiai markerek használata a kezelés hatékonyságának és mechanizmusainak felderítése érdekében.
• Oktatási anyagok és képzési programok fejlesztése: Az akupunktúra hagyományos elméletének és modern kutatási eredményeinek összehangolása az orvosképzésben. Nemzetközi tanárcsere és diákcsere programok, amelyek keretében a hallgatók és oktatók megismerkedhetnek a világ különböző orvostudományi megközelítéseivel.
• Nemzetközi szakmai szervezetek és konferenciák: Az olyan rendezvények támogatása és gyakori megrendezése, ahol lehetőség nyílik a legújabb kutatási eredmények és klinikai tapasztalatok megvitatására, valamint a színvonalas szakmai együttműködések kialakítására.

Hatás a tudományos kutatásra

Ha az akupunktúra elsőszintű diszciplínává válik, a tudományos kutatások támogatása és szervezése merőben új szintre emelkedhet. A nagyobb állami és intézményi források több kutatócsoportot, több nemzetközi kollaborációt és több, kifinomultabb módszert jelentenek. A modern orvostudományban kritikus jelentőségűek azok a kutatási projektek, amelyek a neurobiológiát, immunológiát és genetikát együttesen alkalmazzák, ezzel új diagnosztikai és terápiás lehetőségeket nyitva meg. Ezek a megközelítések a hagyományos kínai orvoslás bölcsességével kombinálva komoly innovációs potenciált hordoznak.

Hatás az oktatásra 

Az akupunktúra elsőszintű tudományos rangja lehetővé tenné, hogy önálló egyetemi karok, doktori iskolák és specializált kutatóintézetek jöjjenek létre. Ez közvetlenül hozzájárulna ahhoz, hogy a kínai és külföldi hallgatók, kutatók a legmagasabb szintű oktatásban és képzésben részesüljenek, valamint fokozná az orvosképzésbe történő integrációt. A tehetségek vonzása és megtartása szempontjából kiemelten fontos, hogy egy szakterület megkapja azt a presztízst, amelyet a tényleges fontossága, történelmi hagyományai és fejlesztési lehetőségei indokolnak.

Gazdasági és nemzetközi jelentőség

A globális egészségügy és a társadalmak közös érdeke, hogy a kevésbé invazív, bizonyítottan hatékony módszerek minél szélesebb körben elterjedjenek. Az akupunktúra ilyen szempontból is kiemelkedő, hiszen számos krónikus és akut betegség esetében biztonságos és költséghatékony kiegészítő terápiát nyújt.

Amennyiben Kína – az akupunktúra szülőhazája – megtartja vezető pozícióját, úgy a kínai intézmények és vállalkozások jelentős előnyhöz juthatnak a nemzetközi piacon orvostechnikai eszközök, oktatási programok, szolgáltatások exportja terén. Ez a gazdasági haszon összekapcsolódik a „puha erő” (soft power) növelésével is, hiszen a világban egyre többen fordulnak a kínai tradicionális gyógyászat felé, elismerve annak eredményeit.

Összegzés és kitekintés

Az akupunktúra, mint a hagyományos kínai orvoslás egyik legősibb és leginkább elterjedt ága, mára vitathatatlanul nemzetközi hírnévre tett szert. A nyugati tudományos közösségek is egyre inkább elfogadják és kutatják a mögöttes mechanizmusokat, klinikai hatásokat. Éppen ezért paradoxnak tűnik, hogy a módszer szülőföldjén, Kínában, ahol az akupunktúra tudásának történelmi és szakmai hagyománya a legerősebb, a hivatalos tudományos besorolásban még mindig csak másodlagos rangot kap.

吴焕淦 (Wu Huan Gan) professzor javaslatai a diszciplínák átalakítására, a nagyszabású nemzetközi tudományos programok indítására és az akupunktúra standardizálásának elősegítésére egyaránt azt célozzák, hogy az akupunktúra tartósan megőrizhesse és tovább erősíthesse Kína nemzetközi vezető szerepét. A professzor szerint az ideális célállapot egy önálló, elsőszintű tudományág, amelynek megnövekedett presztízse és forrásai lehetővé teszik, hogy még inkább meghatározó, innovatív és versenyképes legyen mind a hazai, mind a nemzetközi orvosi közösségben.

Az akupunktúra első szintű tudományos elismerése nem csupán az akadémiai rangról és büszkeségről szól: olyan gyakorlati haszonnal is jár, mint a kutatási támogatások növekedése, a tehetséges hallgatók és kutatók számára vonzóbb pályakép, valamint a nemzetközi együttműködések és versenyképesség erősödése. A felminősítés a szűkebb szakmai környezetnél jóval szélesebb körben hoz pozitív változásokat, hiszen a világméretű egészségügyi kihívások kezelésében minden biztató, hatékony és viszonylag olcsó módszer – mint amilyen a bizonyítékokon alapuló akupunktúra – kiemelt szerepet játszhat.

Amennyiben a kínai Oktatási Minisztérium és más érintett kormányzati szervek meghallják Wu Huan Gan és más neves szakértők szavát, úgy az akupunktúra nem csupán Kínán belül kapná meg azt az elismerést, amelyet régóta érdemel, hanem nemzetközi tekintélye és befolyása is még magasabb szintre léphetne. Ez egyben elősegíthetné a magyar és egyéb európai országokban működő, hagyományos kínai orvoslással foglalkozó intézmények számára is a mélyebb együttműködést, közös kutatási projektek indítását és az oktatás további fejlesztését.

Az elmúlt évek bebizonyították, hogy a világjárványok és a globális egészségügyi válságok korában minden olyan orvosi, terápiás és kutatási megközelítés kritikus fontosságúvá válhat, amely biztonságos, költséghatékony, és valódi gyógyászati értéket képvisel. Az akupunktúra évezredes tapasztalati háttere, valamint az utóbbi évtizedekben a modern tudomány által is alátámasztott eredményei a jövőben is megkerülhetetlenek lesznek. A cél tehát nem kevesebb, mint hogy a világ minden pontján, így Európában és Magyarországon is, a lehető legszakszerűbb és legegységesebb módon férhessünk hozzá az akupunktúrás kezelésekhez, a hozzá kapcsolódó kutatásokhoz és képzésekhez.

Ha a kínai kormány és az egyetemek valóban meglépik az akupunktúra tudományos rangjának emelését, azzal nemcsak a kínai orvoslás nemzetközi hírnevét erősítik tovább, hanem magát az akupunktúrát is új szintre emelik: önállóan szabályozott, önmagában is elismert, magas presztízsű tudományággá, amely még hatékonyabban képes hozzájárulni az „Egészséges Kína” és az „Egészséges világ” megvalósításához.

Az előttünk álló időszakban így érdemes lesz figyelemmel kísérni, vajon az akupunktúra és a hagyományos kínai orvoslás milyen további fejlődési irányt vesz, és hogyan alakul a tudományos rangja, hiszen mindez a gyógyítás új lehetőségeit és a kultúrák közötti együttműködést is jelentősen befolyásolja majd.

A női egészség egyik legösszetettebb és leggyakrabban előforduló hormonális rendellenessége a PCOS (Policisztás Ovárium Szindróma). Bár a megnevezés arra utal, hogy a petefészkekben lévő többszörös cisztákkal állunk szemben, a PCOS valójában ennél jóval több: az egész szervezet működését, a hormonális rendszer egyensúlyát, az anyagcserét, sőt a pszichés jólétet is érintheti. Ez az átfogó írás, amely a lehető legteljesebb képet szeretné adni, körülbelül 2000 szavas terjedelemben mutatja be a PCOS kialakulását, tüneteit, diagnózisát, kezelését, valamint a témához kapcsolódó tudnivalókat, érdekességeket és személyes megközelítéseket. Célunk, hogy a lehető legtöbb kérdést megválaszoljuk, és segítséget nyújtsunk mindazoknak, akik valamilyen módon érintettek, vagy egyszerűen többet szeretnének tudni erről az állapotról. 

1. A PCOS meghatározása és jelentősége

A PCOS, vagy teljes nevén Policisztás Ovárium Szindróma, egy hormonális egyensúlyzavar, mely elsősorban a fogamzóképes korban lévő nőket érinti. A „policisztás” kifejezés arra utal, hogy a petefészkekben több apró, folyadékkal telt hólyag (ciszta) alakul ki. Ezek a ciszták tulajdonképpen éretlen petesejtek, amelyek nem jutnak el a megfelelő fejlettségi szintre, így nem következik be rendes ovuláció. A betegség elnevezése sokszor félrevezető lehet, hiszen maga a szindróma messze túlmutat a petefészkek állapotán, a szerteágazó tünetegyüttes pedig több szervrendszert és folyamatot érint.

A PCOS jelentősége több szempontból is kiemelkedő. Egyrészt ez a női meddőség egyik leggyakoribb hormonális oka, másrészt hosszú távú kockázatot jelenthet a szív- és érrendszeri problémák, a cukorbetegség és számos más anyagcsere-eredetű betegség szempontjából. Ezen felül erős pszichés hatást gyakorolhat a betegség a nők önképére, önbizalmára és általános életminőségére. A korai diagnózis és megfelelő kezelés nagyon fontos, hiszen ezzel csökkenthetőek a súlyos szövődmények, és jelentősen javítható az érintettek életminősége.

2. Előfordulás és történeti áttekintés

A PCOS egyáltalán nem ritka: a becslések szerint a fogamzóképes korú nők 5–15%-át érintheti valamilyen formában. Ez a nagy arány mutatja, hogy globális szinten is komoly népegészségügyi jelentősége van. A szindrómát először 1935-ben írta le két amerikai nőgyógyász, Irving Stein és Michael Leventhal, innen ered a „Stein-Leventhal szindróma” elnevezés is. Akkoriban a kutatás elsősorban a petefészekben kialakuló cisztákra koncentrált, később azonban egyre több orvos és kutató felismerte, hogy a PCOS nem csupán a nőgyógyászat kérdése, hanem az endokrinológia és az anyagcsere-rendellenességek szempontjából is kiemelkedő fontosságú.

A betegség azonban valószínűleg már jóval korábban is létezett, csak nem ismerték fel a hátterét. A hormonális problémák, az elhízás, a menstruációs zavarok és a női terméketlenség kapcsolata mindig is jelen volt a történelem során, de hosszú ideig csak részleges magyarázatok születtek ezekre a jelenségekre. Manapság a modern diagnosztikai módszereknek köszönhetően sokkal pontosabban feltérképezhetőek a tünetek és az okok, így a PCOS felismerése és kezelése is hatékonyabb, mint valaha.

3. A PCOS kialakulásának okai és rizikótényezői

Bár a PCOS pontos okai máig nem teljesen tisztázottak, a legtöbb kutatás azt mutatja, hogy genetikai és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak benne. A genetikai hajlam azt jelenti, hogy azoknál a nőknél, akiknek a családjában már előfordult PCOS vagy más hormonális rendellenesség, nagyobb a valószínűsége, hogy náluk is jelentkezik a szindróma. A különböző gének befolyásolhatják az inzulin anyagcserét, a hormonális szabályozást és a petefészkek működését.

A környezeti tényezők közül az életmód (táplálkozás, testmozgás, stressz) és a testsúly kiemelt szerepet kap. Az inzulinrezisztencia – amely a PCOS egyik gyakori velejárója – jelentősen összefügg az elhízással, különösen a hasi típusú zsírfelhalmozódással. Minél magasabb a testtömegindex (BMI), annál nagyobb az esélye annak, hogy a szervezetben megváltozik az inzulin felhasználása és termelődése, ami végső soron az androgén (férfi nemi hormonok) túltermelődéséhez vezet. Emellett a krónikus stressz, a tápanyaghiányos étrend és a kevés fizikai aktivitás is hozzájárulhat a hormonháztartás felborulásához.

Az inzulinrezisztencia kapcsán érdemes kiemelni, hogy bár sok PCOS-es nő küzd súlyproblémákkal, vékony testalkatúaknál is előfordulhat a szindróma, sőt náluk is fennállhat az inzulinrezisztencia valamilyen rejtettebb formája. A lényeg, hogy a PCOS egy rendkívül szerteágazó állapot, és nem lehet pusztán külső jegyek alapján diagnosztizálni.

4. A PCOS főbb tünetei és megjelenési formái

A PCOS sokféle módon jelentkezhet, és az egyes tünetek súlyossága nagy egyéni eltéréseket mutathat. Általában a következő panaszok fordulnak elő leggyakrabban:

1. Menstruációs zavarok: A legtöbb PCOS-es nőnél jellemző a rendszertelen vagy ritka menstruáció (oligomenorrhoea), de előfordulhat teljes menstruáció-kimaradás (amenorrhoea) is. A ritkán bekövetkező ovuláció – vagy annak teljes hiánya – meddőségi problémákat okozhat, hiszen az érett petesejt elmarad, vagy csak igen rendszertelenül szabadul fel.

2. Fokozott androgén (férfi nemi hormon) szint: A magas androgénszint számos tipikus tünetet eredményezhet, mint például a fokozott szőrnövekedés (hirsutizmus), a pattanásos, aknés bőr, illetve a hajhullás. Sok nő szembesül azzal, hogy az arcon, a mellkason, a hason vagy a háton erősebb szőrzet jelenik meg.

3. Policisztás petefészkek: Ultrahangos vizsgálattal észlelhető számos apró ciszta a petefészkekben. Ezek a ciszták általában 2–9 mm átmérőjűek, és gyakran „gyöngysorszerűen” helyezkednek el a petefészken belül. Bár a betegség neve ezt a tünetet emeli ki, nem minden PCOS-es nőnél mutathatók ki ilyen ciszták, illetve ezek a ciszták más nőknél is előfordulhatnak, anélkül, hogy PCOS-ről lenne szó.

4. Inzulinrezisztencia és súlyproblémák: Gyakori a túlsúly vagy elhízás, különösen a hasra lokalizálódó zsírfelesleg formájában. Ez nemcsak esztétikai vagy önértékelési kérdés, hanem komoly hormonális és anyagcsere-következményekkel járhat. Az inzulinrezisztencia esetén a szervezet ugyan termel inzulint, de a sejtek nem reagálnak rá megfelelően, emiatt a hasnyálmirigy még több inzulint kezd termelni, ami további androgéntermelést is serkenthet.

5. Pszichés és érzelmi tünetek: Bár kevesebb szó esik róla, sok PCOS-es nőnél jelentkezhet hangulatingadozás, szorongás, depresszió vagy alacsony önértékelés. A hormonális egyensúly felborulása és az ezzel járó külső tünetek (pl. hirsutizmus, aknék, hízás) erősen rontják az önképet, ami negatív hatással lehet a társas kapcsolatokra és az életminőségre.

A PCOS tehát különféle jellegzetes, de egyéni variációban megjelenő tünetek összessége, ezért sokszor előfordul, hogy valakinél csak minimális vagy látens formában érzékelhetők a problémák, másnál viszont igen markánsan észlelhetők a változások.

5. A PCOS diagnosztizálása: Rotterdam-kritériumok és egyéb módszerek

Az orvostudományban a mai napig leggyakrabban használt diagnosztikai eszközként a Rotterdam-kritériumokat alkalmazzák PCOS esetében. Eszerint a diagnózis felállításához az alábbi három jellemzőből legalább kettőnek kell teljesülnie:

1. Oligo- vagy anovuláció: Ritka vagy hiányzó ovuláció, amely rendszertelen menstruációban nyilvánul meg.
2. Klinikai vagy biokémiai hiperandrogenizmus: A magas androgénszint (tesztoszteron vagy DHEAS) igazolása vérvizsgálattal, illetve a tünetek (hirsutizmus, akné, hajhullás) megfigyelésével.
3. Policisztás petefészek: Ultrahangos vizsgálattal kimutatott számos apró ciszta, illetve a petefészek megnövekedett térfogata.

A diagnózis során természetesen fontos kizárni más olyan endokrin rendellenességeket, amelyek hasonló tüneteket okozhatnak, például pajzsmirigy-problémák, Cushing-szindróma, vagy mellékvesekéreg-elváltozások. Ezért a pontos diagnosztika komplex vizsgálatsorozatot igényel:

• Laborvizsgálatok: Vérvétel a hormonok (LH, FSH, tesztoszteron, DHEAS, prolaktin, TSH, stb.) szintjének meghatározására, illetve az inzulinérzékenység felmérésére (vércukor- és inzulinterheléses vizsgálat).
• Képalkotó vizsgálatok: Nőgyógyászati ultrahang a ciszták kimutatására, esetenként kiegészítő képalkotó eljárások.
• Klinikai megfigyelések: A tünetek, a menstruációs napló, a testsúly, a testzsíreloszlás és a szőrzetvizsgálat is hasznos információkat nyújthatnak.

A PCOS diagnosztizálása gyakran időigényes folyamat, mivel a tünetek széles skálán mozognak, és könnyű félrediagnosztizálni más nőgyógyászati vagy endokrin problémával. Ezért kiemelten fontos, hogy az érintett nők olyan szakemberhez forduljanak, aki jártas a PCOS kezelésében és a hozzá kapcsolódó komplex tünetegyüttes felismerésében.

6. A PCOS hosszú távú következményei és lehetséges szövődményei

A PCOS nem csupán „kellemetlen tünetek” halmaza, hanem hosszú távon is befolyásolhatja az egészséget és az életminőséget. Az egyik leginkább közismert következmény a meddőség, amelyhez a rendszertelen ovuláció vezet. Szerencsére ma már számos meddőségi kezelés (pl. ovulációindukció, lombikprogram) létezik, amelyek PCOS esetén is sikerrel alkalmazhatók.

Ezen túlmenően a hormonális és anyagcsere-folyamatok felborulása olyan metabolikus szövődményekhez vezethet, mint:

• 2-es típusú cukorbetegség: A PCOS-es nők esetében az inzulinrezisztencia és a gyakori súlytöbblet miatt jelentősen megnő a cukorbetegség kialakulásának kockázata.
• Magas vérnyomás és szív- és érrendszeri betegségek: A fokozott androgénszint és az inzulinrezisztencia növelheti a koleszterinszintet, és káros hatással lehet az érfalra.
• Magas koleszterinszint és egyéb zsíranyagcsere-zavarok.
• Endometrium (méhnyálkahártya) megvastagodás: A rendszertelen menstruáció és a ritka ovuláció miatt a méhnyálkahártya hosszabb ideig stimulálódhat, ami növeli az endometrium hiperplázia és a méhnyálkahártya-rák (endometrium-karcinóma) kockázatát.

A fentieken kívül pszichés szinten is megjelennek a hosszú távú következmények. A fel nem ismert vagy kezeletlen PCOS súlyosbíthatja a már meglévő szorongást és depressziót, illetve olyan testi kényelmetlenségeket, amelyek az önbizalomra és az önkép alakulására is hatással vannak. Pontosan ezért nélkülözhetetlen a korai felismerés és a komplex, személyre szabott kezelés.

7. Terápiás megközelítések: komplex kezelés és életmódváltás

A PCOS kezelése összetett, és több tényező figyelembevételét kívánja. Általánosságban elmondható, hogy nincs „univerzális recept”, minden esetben egyéni tervet kell kidolgozni. Ennek fontos elemei:

7.1. Életmódváltás

1. Táplálkozás: A kiegyensúlyozott, alacsony glikémiás indexű étrend – amely sok zöldséget, gyümölcsöt, teljes kiőrlésű gabonát és sovány fehérjeforrást tartalmaz – segíthet az inzulinrezisztencia javításában és a testsúly csökkentésében. A cukros üdítők, édességek, magas cukor- és zsírtartalmú élelmiszerek elhagyása kulcsfontosságú.

2. Rendszeres testmozgás: Heti legalább 150 perc közepes intenzitású kardió edzés (séta, futás, kerékpározás, úszás) és néhány alkalommal erősítő edzések javasoltak. A mozgás javítja az inzulinérzékenységet, segít a testsúlycsökkentésben, és nem utolsósorban pozitív hatással van a hangulatra és a stresszkezelésre.

3. Stresszkezelés: A krónikus stressz súlyosbíthatja az inzulinrezisztenciát és tovább terhelheti a hormonális rendszert. A relaxációs technikák (jóga, meditáció, légzőgyakorlatok) és a megfelelő alvásminőség (legalább 7–8 óra éjszaka) segíthet a kortizolszint csökkentésében.

7.2. Gyógyszeres kezelés

1. Metformin: A legismertebb készítmény, amelyet az inzulinrezisztencia mérséklésére használnak. Segítheti a fogyást, javíthatja a szénhidrát-anyagcserét, és bizonyos esetekben elősegítheti a peteérést is.

2. Hormonális fogamzásgátlók: A kombinált fogamzásgátló tabletták csökkentik az androgénszintet, szabályozzák a menstruációs ciklust, és enyhítik a túlzott szőrnövekedést és az aknékat.

3. Anti-androgén gyógyszerek: Például a spironolakton, amely gátolja az androgének hatását. Ezeket általában súlyos hirsutizmus vagy akné esetén alkalmazzák.

4. Ovulációindukció: Ha a PCOS-es nő gyermeket szeretne, orvosi felügyelet mellett olyan gyógyszereket kaphat (pl. clomifen-citrát, letrozol), amelyek serkentik a peteérést. Amennyiben ez nem elegendő, lombikbébi-eljárás (IVF) is szóba jöhet.

7.3. Kiegészítő és alternatív terápiák

Néhányan hasznosnak találják a táplálékkiegészítőket (pl. inozitol, D-vitamin, omega-3 zsírsavak, króm), amelyek javíthatják a szénhidrát-anyagcserét vagy csökkenthetik a gyulladásos folyamatokat. Bár ezeknek a hatékonysága nem mindig bizonyított tudományosan egységesen, sok PCOS-es nő számol be kedvező tapasztalatokról.

Emellett vannak, akik kipróbálják a fitoterápiát (gyógynövényeket), a homeopátiát vagy akár a hagyományos kínai orvoslást (pl. akupunktúrát) is. Ugyanakkor ezeknél a módszereknél kiemelten fontos, hogy orvosi konzultáció nélkül ne alkalmazzuk őket egyedüli kezelésként, és mindig figyeljünk a lehetséges kölcsönhatásokra más gyógyszerekkel.

8. PCOS és meddőség: termékenységi kihívások és lehetőségek

A PCOS a meddőség egyik vezető oka, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a PCOS-es nők többsége – megfelelő kezeléssel és életmódváltással – sikeresen teherbe eshet. A meddőségi kivizsgálás során első lépésként általában a peteérés helyreállítására és a hormonális egyensúly javítására törekszenek. Erre különböző gyógyszerek szolgálhatnak, mint a clomifen-citrát vagy a letrozol, melyek stimulálják az ovulációt.

Amennyiben a konzervatív gyógyszeres terápia nem hoz eredményt, a következő lépcsőfok a meddőségi központban végzett in vitro fertilizáció (IVF) lehet. Ez a folyamat során a petefészket hormonkészítményekkel stimulálják, hogy több petesejt érjen meg, majd ezeket leszívják és laboratóriumi körülmények között termékenyítik meg a partner spermájával. Az így létrejött embrió(ka)t beültetik a méhbe. Bár ez a módszer költséges és fizikailag-lelkileg egyaránt megterhelő, sok PCOS-es nőnek nyújthat sikeres út a gyermekvállaláshoz.

A meddőségi kezelések mellett rendkívül lényeges a párkapcsolati és pszichológiai támogatás. A gyermekvállalási nehézségek önmagukban is jelentős stresszt jelentenek, amit a PCOS-sel járó hormonális és testi változások tovább fokozhatnak. Sokan számolnak be arról, hogy ebben az időszakban különösen fontosnak érzik a szakmai és a baráti-társasági támogatást.

9. PCOS és lelki egészség: hogyan kezeljük a szorongást és a depressziót?

A PCOS nem csak testi, de erős lelki megterhelést is jelenthet. A hízással, fokozott szőrnövekedéssel, pattanásokkal és esetenként hajhullással járó tünetek kifejezetten ronthatják az önképet és az önbizalmat. Sok beteg számol be arról, hogy kerüli a társasági eseményeket, a nyilvános szereplést, vagy akár még a tükörbe nézést is. Ez a lelki teher idővel szorongáshoz, alacsony önértékeléshez, depresszióhoz vezethet, amely tovább rontja a helyzetet, hiszen az állandó stressz hormonális és anyagcsere-szinten is negatívan hat.

Néhány tipp a lelki egyensúly támogatásához:

1. Pszichológus vagy pszichoterapeuta felkeresése: Egy szakember segíthet abban, hogy feldolgozzuk a betegség lelki terheit, fejlesszük a megküzdési stratégiákat, és erősítsük az önbizalmat.

2. Támogató csoportok: Ma már számos közösségi platformon és egyesületen keresztül lehet találkozni sorstársakkal. A tapasztalatcsere, a közös nehézségek megosztása sokszor megkönnyebbülést jelenthet, és jó ötleteket adhat a hétköznapi problémák kezelésére.

3. Öngondoskodás és pozitív életmód: Az egészséges étkezés, a rendszeres mozgás és a megfelelő alvás nemcsak a fizikai egészségnek, de a mentális jólétnek is az alapja. Emellett érdemes időt szánni hobbijainkra, olyan tevékenységekre, amelyek feltöltenek és örömet okoznak.

4. Reális célok kitűzése: Sok nő irreális elvárásokat támaszt magával szemben (például gyors fogyás, tökéletes testkép), ami folyamatos frusztrációt és stresszt generál. Hosszabb távra tervezve, kisebb lépésekben haladva sokkal eredményesebb és fenntarthatóbb fejlődést érhetünk el.

10. Tévhitek és valóság a PCOS körül

Mint minden népegészségügyi jelentőségű betegségnél, úgy a PCOS esetében is számos tévhit és félreértés kering a közbeszédben. Íme néhány a leggyakoribbak közül:

1. „Csak az elhízott nőknél fordul elő PCOS.”
   Valójában normál testsúly mellett is kialakulhat PCOS. Bár a túlsúly és az elhízás fokozhatja a betegség tüneteit és kockázatait, vékony testalkatú nők is szenvedhetnek inzulinrezisztenciában vagy magas androgénszintben.

2. „Ha valakinek rendszertelen a menstruációja, akkor biztosan PCOS-es.”
   A rendszertelen ciklusnak számtalan oka lehet: stressz, extrém fogyás vagy hízás, pajzsmirigyproblémák stb. A PCOS pusztán az egyik lehetséges magyarázat a menstruációs zavarokra, ezért mindig orvosi kivizsgálásra van szükség.

3. „A PCOS-t a petefészkekben lévő ciszták okozzák, ezért a kezeléshez el kell távolítani őket.”
   A „policisztás” kifejezés megtévesztő lehet. A PCOS hátterében álló hormonális rendellenességek nem pusztán ciszták jelenlétét jelentik. Az esetek többségében nincs szükség sebészi beavatkozásra; az alapvető probléma a hormonális szabályozás és az anyagcsere egyensúlyának zavara.

4. „A PCOS-t nem lehet gyógyítani, így felesleges is foglalkozni vele.”
   Valóban, a PCOS nem „gyógyítható meg” egyik pillanatról a másikra, ugyanakkor jól kezelhető és karbantartható. Az életmódváltás és a megfelelő gyógyszeres terápia nagymértékben enyhítheti a tüneteket, javíthatja a termékenységet és csökkentheti a szövődmények kockázatát.

11. Mindennapi tippek és gyakorlati tanácsok

A PCOS-sel való együttélés sokszor kihívást jelenthet, de számos apró lépés van, amelyekkel megkönnyíthető a mindennapok menedzselése:

• Vezess egészségnaplót: Írd fel a menstruációs ciklus hosszát, a tüneteid intenzitását, a testsúlyodat és az étkezési szokásaidat. Ez segíthet követni a változásokat, és hasznos információkat ad az orvosnak is.

• Ne hagyd ki a reggelit: A rendszeres étkezés, különösen a fehérjében és rostban gazdag reggeli fontos szerepet játszik a vércukorszint stabilizálásában és a nap folyamán tapasztalt energiaingadozások elkerülésében.

• Keress magadnak „edzőtársat”: A rendszeres testmozgás könnyebben tartható fenn, ha van valaki, akivel közösen sportolhatsz. Ez lehet barát, családtag, de egy online közösség is.

• Kérj dietetikai tanácsot: Sok esetben érdemes profi szakemberrel (dietetikussal) konzultálni az étrended összeállításáról. Ő tud segíteni abban, hogy megfelelő mennyiségben és összetételben fogyassz fehérjét, szénhidrátot és zsírt.

• Ápold a bőrödet és a hajadat: A magas androgénszint okozta aknék és hajhullás ellen van néhány kozmetikai és gyógyszeres megoldás. Kérd ki bőrgyógyász tanácsát, ha a tünetek zavaróak.

• Alvásminőség és bioritmus: Igyekezz kialakítani egy stabil alvási rutint, ami hozzájárul a hormonrendszer egyensúlyához is. A tartós alváshiány jelentősen ronthatja az inzulinrezisztenciát és a stresszkezelést.

12. Közösségi erő és további információforrások

A PCOS-sel való küzdelem sokszor magányosnak tűnhet, de szerencsére ma már számos fórum, Facebook-csoport, blog és egyesület létezik, ahol érintettek oszthatják meg tapasztalataikat, sikereiket és kudarcaikat. Ezek a közösségek hatalmas érzelmi és gyakorlati támogatást nyújthatnak, legyen szó diétás receptekről, edzéstervről vagy éppen orvosválasztással kapcsolatos tanácsokról.

Néhány itthoni és nemzetközi szervezet, illetve weboldal:

• PCOS Alapítvány (külföldi oldalak): PCO Society, PCOS Awareness Association.
• Hazai nőgyógyászati és endokrinológiai központok: Számos specializált centrum, ahol dietetikus, endokrinológus, nőgyógyász és pszichológus team dolgozik együtt.
• Online fórumok és Facebook-csoportok: Érdemes bekapcsolódni a beszélgetésekbe, kérdezni, tapasztalatot cserélni.

Ne feledd, hogy a szakmai információkat mindig érdemes ellenőrzött forrásokból, hitelesített egészségügyi weboldalakról, illetve orvosokkal vagy dietetikusokkal való személyes konzultációk során megszerezni.

13. Összegzés és útravaló gondolatok

A PCOS egy rendkívül összetett és sokrétű állapot, amely nemcsak a nőgyógyászati vagy hormonális problémákról szól, hanem az egész szervezet működését befolyásolhatja. A szindróma okai között genetikai és környezeti tényezők is szerepet játszanak, és széles skálán mozognak a tünetek: a menstruációs zavaroktól kezdve a szőrnövekedésen át a meddőségig és az anyagcsere-zavarokig. A PCOS hosszú távú egészségkockázatai – mint a 2-es típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, az endometriumrák – jól mutatják, mennyire fontos a korai felismerés és a rendszeres orvosi kontroll.

A kulcs a komplex kezelés: ennek legfontosabb pillérei az életmódváltás (megfelelő diéta, rendszeres testmozgás, stresszkezelés), a személyre szabott gyógyszeres terápia (metformin, hormonális fogamzásgátlók, anti-androgének), valamint a termékenységi problémák esetén az ovulációindukció vagy adott esetben a lombikprogram. Mindezek mellett kiemelten fontos a lelki egészség támogatása is, hiszen a PCOS és annak külső jegyei erősen hathatnak az önértékelésre és a társas kapcsolatokra.

Ne felejtsük el, hogy a PCOS-sel kapcsolatos ismeretek folyamatosan bővülnek, ahogyan egyre több kutatás és klinikai tapasztalat gyűlik össze. Érdemes tehát rendszeresen tájékozódni az új eredményekről, és orvosi felügyelet mellett alakítani a terápiás stratégiát. Ha valaki úgy érzi, hogy érintett lehet, vagy szeretne biztos információkat kapni, a legelső lépés mindenképpen egy átfogó orvosi kivizsgálás – endokrinológus és nőgyógyász együttes bevonásával.

Zárásként hangsúlyozzuk: a PCOS nem „egy mondatban” elintézhető diagnózis, hanem egy hosszabb távú út, amelynek során odafigyeléssel, türelemmel és megfelelő szakértői támogatással jelentős javulás és akár teljes tünetmentesség is elérhető. Minden nőnek, akit érint ez a probléma, fontos tudnia, hogy nincs egyedül, és hogy ma már számos hatékony eszköz létezik a PCOS kezelésére és a vele járó kellemetlenségek enyhítésére. Yangsheng

A lézereakupunktúra az akupunktúra egy továbbfejlesztett formája, amely megtartja a hagyományos kínai orvoslás (HKO) elméleti alapjait, azonban a tűket lézersugárral helyettesíti. Ez egy fájdalommentes, nem invazív és rendkívül hatékony módszer, amely mind a keleti, mind a nyugati orvoslásban egyre nagyobb népszerűségre tesz szert.

A HKO a világ egyik legrégebbi gyógyászati rendszere, amely az energia (Qi) egyensúlyának fenntartásán alapul a test meridiánjaiban. Az akupresszúra, amely a HKO egyik alapvető eleme, bizonyos pontokat céloz meg ezekben az energiacsatornákban, hogy helyreállítsa a test egyensúlyát. A lézeres akupunktúra ugyanazt az elvet követi, de az akupunktúrás pontok stimulálására alacsony intenzitású, frekvenciamodulált lézersugárzást alkalmaz mechanikai tűszúrás helyett.

Ebben a cikkben bemutatjuk a lézeres akupunktúra eredetét, működési elvét, alkalmazási területeit és a tudományos bizonyítékokat, amelyek alátámasztják hatékonyságát, valamint megvizsgáljuk a modern gyógyászatban betöltött szerepét.

A Lézeres Akupunktúra Története

A lézeres akupunktúra eredete a 20. század közepére nyúlik vissza, amikor a magyar sebész, Dr. Mester Endre felfedezte a lézersugárzás biológiai hatásait. Kutatásai kimutatták, hogy az alacsony intenzitású lézerterápia serkenti a sejtek regenerációját és elősegíti a haj növekedését. Ez az áttörés megalapozta a lézeres orvosi kezelések, így a lézeres akupunktúra fejlődését is.

Az évek során a kutatók és a gyakorlati szakemberek folyamatosan finomították a lézeres akupunktúra technikáit, hogy pontosabbá, hatékonyabbá és szélesebb körben elfogadottá váljon kiegészítő vagy alternatív terápiaként. Ma már számos orvosi területen alkalmazzák, például fájdalomkezelésben, neurológiában, bőrgyógyászatban és rehabilitációban.

Hogyan Működik a Lézeres Akupunktúra?

1. A Működési Mechanizmus

A lézeres akupunktúra alacsony energiájú lézersugárzást alkalmaz az akupunktúrás pontokon. Ezek a sugarak fájdalommentesen hatolnak be a bőrbe, sejtszintű és idegrendszeri válaszokat idézve elő, amelyek hasonlóak a hagyományos tűakupunktúra hatásaihoz.

A lézeres akupunktúra főbb fiziológiai hatásai:

• Az öngyógyító képesség fokozása – serkenti a test természetes regenerációs folyamatait.
• A vérkeringés javítása – növeli az oxigénellátást és a tápanyagok eljuttatását a szövetekhez.
• Gyulladáscsökkentés – csökkenti a duzzanatokat és a gyulladásos reakciókat.
• Fájdalomcsillapítás – elősegíti az endorfin és oxitocin felszabadulását, ezáltal csökkentve a fájdalomérzetet.
• Az immunrendszer erősítése – támogatja az immunfunkciót és az általános egészséget.

2. A Lézersugár Hullámhosszának Szerepe

A lézeres akupunktúra hatékonyságát nagyban befolyásolja a lézersugár hullámhossza. Különböző hullámhosszok eltérő mélységbe hatolnak, így különböző típusú betegségek kezelésére alkalmasak:

• Látható vörös fény (650–780 nm): Főként a bőrt és a nyálkahártyát érinti, így felszíni problémák kezelésére ideális.
• Infravörös fény (800–900 nm): Mélyebben (akár 6–8 cm-re) hatol be az izmokba, ízületekbe és belső szervekbe, hasonlóan a klasszikus tűs akupunktúrához.

A szakemberek a vörös és az infravörös lézersugárzást egyaránt alkalmazzák a kezelések során, a betegség típusától függően.

A Lézeres Akupunktúra Előnyei

1. Fájdalommentes és Nem Invazív

A lézeres akupunktúra egyik legnagyobb előnye, hogy teljesen fájdalommentes, így ideális választás:

• Gyermekek számára
• Idősek kezelésére
• Tűfóbiás betegek esetében

2. Higiénikus és Biztonságos

Mivel a lézeres akupunktúra nem sérti meg a bőrt, nincs fertőzésveszély, vérzés vagy zúzódás.

3. Sokoldalúan Alkalmazható

A lézeres akupunktúrát számos betegség kezelésére alkalmazzák, például:

• Légúti betegségek (asztma, hörghurut)
• Szem- és szájüregi problémák (száraz szem szindróma, fogfájás)
• Emésztési problémák (irritábilis bél szindróma, gyomorhurut)
• Neurológiai rendellenességek (migrén, idegfájdalom, álmatlanság)
• Mozgásszervi betegségek (ízületi gyulladás, hátfájás, íngyulladás)
• Allergiák és immunproblémák (ekcéma, szénanátha)
• Szenvedélybetegségek és stresszkezelés (leszokás a dohányzásról, szorongáscsökkentés)

Összehasonlítás: Lézeres és Hagyományos Akupunktúra

Konklúzió

A lézeres akupunktúra egy modern, fájdalommentes és hatékony alternatíva a hagyományos akupunktúrával szemben. Egyre több tudományos kutatás támasztja alá hatékonyságát a fájdalomcsillapítás, a gyulladáscsökkentés és az általános egészségi állapot javítása terén.

A lézeres akupunktúra a keleti orvoslás bölcsességét ötvözi a modern technológia előnyeivel, és kiváló választás lehet azok számára, akik természetes és kíméletes kezelési lehetőséget keresnek.

• A WHO referenciaértékei az akupunktúra gyakorlatához
• Manente R, Pedroso GL, Gomes E Moura AP, Borsatto MC, Corona SAM. Laser acupuncture in the treatment of neuropathies in dentistry: a systematic review. Lasers Med Sci. 2023 Mar 25;38(1):92. doi: 10.1007/s10103-023-03754-w. PMID: 36964825; PMCID: PMC10039357.
• Zhang J, Li Z, Li Z, Li J, Hu Q, Xu J, Yu H. Progress of Acupuncture Therapy in Diseases Based on Magnetic Resonance Image Studies: A Literature Review. Front Hum Neurosci. 2021 Aug 20;15:694919. doi: 10.3389/fnhum.2021.694919. PMID: 34489662; PMCID: PMC8417610.
• de Oliveira RF, da Silva CV, Cersosimo MC, Borsatto MC, de Freitas PM. Laser therapy on points of acupuncture: Are there benefits in dentistry? J Photochem Photobiol B. 2015 Oct;151:76-82. doi: 10.1016/j.jphotobiol.2015.07.008. Epub 2015 Jul 11. PMID: 26188388.

A hagyományos kínai orvoslás (rövidítve HKO) évszázadok óta alkalmaz olyan terápiás módszereket, amelyek a testben keringő energiák – kínai fogalommal élve, a „Qi” – harmonizálására, valamint az emberi szervezet ellenállóképességének fokozására törekszenek. E módszerek egyike az akupunktúra, amelynek lényege a test meghatározott pontjainak, az úgynevezett akupontoknak a stimulálása vékony tűk segítségével. Az akupunktúra során rendkívül sokféle cél vezérelheti a terápiát: a fájdalomcsillapítás, a belső szervek egyensúlyának helyreállítása, a vérkeringés és az anyagcsere javítása, valamint a krónikus betegségek kezelése vagy enyhítése.

A hagyományos kínai gyógyászatban rendkívül nagy hangsúlyt helyeznek a „melegítő” technikákra is, amelyek kiegészíthetik vagy fokozhatják az akupunktúra hatékonyságát. Ezek közé tartozik az úgynevezett moxa- vagy más néven moxaterápia, illetve a meleg tűszúrás (hőhatással kombinált akupunktúra). Ilyenkor égő moxarudat vagy hőforrást használnak a test meghatározott pontjainak melegítésére, ezzel serkentve a Qi és a vér áramlását.

A következőkben részletesen áttekintjük, miért érdemes különösen a hideg időszakokban, például télen odafigyelni az akupunktúrára, milyen szerepet játszik a melegítés a kezelésben, és miért olyan fontos a test elülső és hátsó akupontjainak a tudatos kiválasztása. Emellett szó lesz arról is, hogy miképpen kell a kezelési folyamatot megtervezni: milyen gyakran érdemes akupunktúrás kezelésre járni, milyen testhelyzetek előnyösek, s hogyan előzhető meg az akupontok „elfáradása” egy intenzívebb kúra során.

Az akupunktúra elméleti háttere és gyakorlati előnyei

Az akupunktúra a hagyományos kínai orvoslás egyik legismertebb ága, amelynek múltja több ezer évre nyúlik vissza. Az elméleti alapja a testben keringő Qi és vér (Xue) harmonizálása, valamint a szervek közötti egyensúly megteremtése. A HKO szerint a test energiarendszere meridiánok hálózatából áll, amelyek keresztül a Qi áramlik. Ha valamelyik meridiánban blokkolódik az energiaáramlás, az betegséghez vagy fájdalomhoz vezethet. A különböző akupontokon keresztül stimulálhatjuk ezeket az energiacsatornákat, feloldhatjuk a blokkokat, és visszaállíthatjuk a normális keringést.

1. Természetes megközelítés
   Az akupunktúra egyik legnagyobb előnye, hogy nem használ kémiai eredetű gyógyszereket, hanem a test saját öngyógyító folyamatait segíti. A tűszúrás által kiváltott ingerület hatására olyan belső mechanizmusok aktiválódnak, amelyek csökkenthetik a fájdalmat, erősíthetik az immunrendszert és elősegíthetik a szövetek regenerációját.

2. Széles körű felhasználhatóság
   Az akupunktúra nem csupán mozgásszervi problémák, például ízületi gyulladás vagy hátfájás esetén lehet hatékony, hanem sokféle belső szervi rendellenesség, hormonális zavarok, emésztőrendszeri gondok, valamint krónikus fáradtság vagy stressz enyhítésére is alkalmazható.

3. Egyéni adottságokhoz igazított terápia
   A HKO és ezen belül az akupunktúra is úgy tekint a betegre, mint egyedi szervezetre. A diagnózisnál figyelembe veszik a testalkatot, az életmódot, a környezeti hatásokat és a pszichés állapotot is, így a kezelési pontkombinációkat is személyre szabottan választják ki.

4. Bizonyos állapotokban kiemelten ajánlott
   Különösen hideg időben – például a téli hónapokban – gyakran előforduló állapotok közé tartoznak a keringési zavarok, a krónikus légúti betegségek vagy a reumatikus panaszok. A kínai orvoslás szemlélete szerint a hideg időszakban hajlamosak vagyunk úgynevezett „hideg-túlsúlyos” (vagy „hiányos hideg”) állapotba kerülni, amelyet a „melegítéssel” lehet a leghatékonyabban ellensúlyozni.

A melegítő terápiák: moxaterápia és meleg tűszúrás

A melegítő technikák lényege, hogy hőt juttassanak a test megfelelő pontjaira, ezáltal fokozva a vérkeringést, élénkítve az anyagcserét, és oldva az energiapályák blokkjait. A hideg, merev izomzat vagy a túlságosan lehűlt testfelületek nehezítik a Qi és a vér áramlását, így felerősödhetnek a fájdalmak, és romolhat a szervek működése is.

1. Moxaterápia (moxa)

   • A moxaterápia során szárított gyógynövényekből – főként ürömlevelekből – készült rudakat vagy kúpokat égetnek el a test bizonyos pontjai fölött vagy közvetlenül a bőr közelében. A keletkező meleghatás mélyen bejut a szövetekbe, és belülről kifelé melegíti fel az adott területet.
   • Ez a módszer különösen előnyös „hideg-típusú” panaszok esetén, amikor például ízületi merevséget, feszülő izomzatot, menstruációs görcsöket vagy emésztési zavarokat figyelhetünk meg. A meleg serkenti a Qi és a vér keringését, így hozzájárul a fájdalmak csökkentéséhez és az immunrendszer erősítéséhez.

2. Meleg tűszúrás

   • A meleg tűszúrás tulajdonképpen az akupunktúra és a moxaterápia kombinációja. Ilyenkor az akupunktúrás tűt megmelegítik, vagy a tű nyelénél gyújtják meg a moxarudat. A felmelegített tűn keresztül a hő közvetlenül jut el az akupontokba, ezáltal még hatásosabban stimulálva a meridiánokat.
   • Ez a módszer kifejezetten ajánlott krónikus, télen újra és újra előforduló betegségek, például ízületi gyulladás vagy krónikus légúti gondok esetén.

A melegítő akupunktúra és a moxa előnye abban rejlik, hogy sokszor olyan mélyről jövő, „hideg-túlsúlyos” problémákat orvosolnak, amelyeket az étrend-kiegészítők vagy a „melegítő” ételek önmagukban nem tudnak megoldani. Noha a helyes táplálkozás és a pihenés is elengedhetetlen, egy jól alkalmazott moxaterápia vagy meleg tűszúrás erőteljes lökést adhat a szervezet öngyógyító erőinek beindításához.

A test elülső és hátsó akupontjainak jelentősége

A HKO elmélete szerint a meridiánok nem csupán a test felszínén, hanem a belső szerveken is átfutnak. Számtalan akupont helyezkedik el mind az elülső, mind a hátsó testfelszínen. E pontoknak a kombinált stimulálása a szervezet egyensúlyi állapotának helyreállítását szolgálja. Az akupunktúrás kezelések során azonban fontos szempont, hogy a terapeuta mely pontokat választja, illetve hogy milyen testhelyzetben végzi a szúrásokat.

Az elülső akupontok szerepe a kezelésben

• Az elülső testfelszín akupontjai (például a hason, mellkason elhelyezkedő pontok) közvetlenebb hozzáférést biztosítanak a belső szervekhez, mint például a tüdő, a szív, a gyomor, a máj vagy éppen a vastagbél.
• A HKO szemlélete szerint a meridiánok egy része a testen elöl fut végig, így bizonyos pontokat elérve gyorsan lehet hatni az adott szerv energetikai állapotára.
• Sok beteg számára kényelmesebb a hanyatt fekvő testhelyzet (azaz a „háton fekvés”), mert így kevésbé terhelik az izmaikat, és jobban ellazulnak. Ez különösen igaz azokra, akik ritkábban, például csak heti egy-két alkalommal vesznek részt a kezeléseken. Ilyenkor a test elülső részén lévő akupontokat könnyen lehet stimulálni.

A hátsó akupontok szerepe a kezelésben

• A hátoldali akupontok kiemelkedő jelentőségét a HKO többféleképpen is magyarázza. Először is, a gerincoszlop mentén futó úgynevezett „kormányzó” meridián (vagy „Du meridián”) kulcsszerepet játszik a test energiaháztartásának szabályozásában, hiszen közvetetten több szervet, és az egész szervezet „yang” aspektusát felügyeli.
• A háti régióban találhatók továbbá a különféle belső szerveknek megfelelő „shu-pontok” (vagy hát-átviteli pontok). Ezek olyan területek, ahol az adott szerv „energetikai lenyomata” jelenik meg a háton. Például a tüdőnek tüdő-shu pontja, a szívnek szív-shu pontja, a vesének vese-shu pontja van. Ezeknek a pontoknak a stimulálásával hatékonyan lehet hatni az adott szerv működésére.
• Krónikus, hosszabb távú kezelésnél az orvos vagy akupunktőr javasolhatja, hogy váltakozva kezeljék az elülső és hátsó testfelszínt. Ennek egyik oka, hogy ne alakuljon ki a „túlhasznált” akupontoknál úgynevezett „pontfáradtság”. Másrészt mindkét oldalon megtalálhatók olyan pontok, amelyek szinergikusan támogatják egymást, és komplexebb hatást fejtenek ki a szervek harmonizálására.

A testhelyzet megválasztása és a kezelési gyakoriság

A testhelyzet megválasztása az akupunktúrás terápia során nem csupán a kényelemről szól, hanem jelentős mértékben befolyásolhatja a kezelés hatékonyságát is.

Testhelyzetek és betegkomfort

• Hanyatt fekvés (supin pozíció): Sokan kényelmesebbnek tartják, különösen akkor, ha nem kell túl sok ideig mozdulatlanul maradni, és ha a fő kezelési pontok a test elülső részén vannak.
• Hasra fekvés (prone pozíció): Habár a háti akupontok rendkívül értékesek, a hosszantartó hason fekvés egyeseknek kényelmetlen lehet. Megnövekedhet a nyaki és az ágyéki szakasz terhelése, s előfordulhat, hogy a beteg enyhe zsibbadást vagy kényelmetlenséget érez.
• Oldalfekvés és ülő pozíció: Bizonyos esetekben, például speciális gerincproblémák vagy várandósság esetén az oldalfekvés ajánlható. Ülő pozíció ritkábban fordul elő, de előfordulhat, ha a beteg nehezen mozog vagy légzési problémái vannak, amelyek miatt a vízszintes helyzet zavaró lehet.

Kezelési gyakoriság és kúra hossza

• A hagyományos kínai orvoslás szerint a belső szervek hiányállapotainak rendezése, illetve a krónikus betegségek javítása időt és türelmet igényel. Nincs általánosan mindenkinél alkalmazható, egyforma protokoll, a gyakoriságot és a kúra hosszát is egyénileg kell meghatározni.
• Intenzív kúra: Bizonyos súlyosabb vagy krónikus állapotoknál előfordul, hogy kezdetben heti több alkalommal is javasolják a kezelést (akár 2-3-szor), hogy minél előbb beinduljanak a javulási folyamatok. Ez azonban azt is jelenti, hogy a terapeuta figyel arra, ne mindig ugyanazokat a pontokat szúrja, hogy ne alakuljon ki pontfáradtság.
• Fenntartó kezelés: Ha a beteg állapota már javult, a kezelések ritkábban is elegendőek lehetnek (például heti 1-2 alkalom vagy havonta 1-2 ülés), a szervezet állapotától és a betegség természetétől függően.

Miért segítenek a hátsó akupontok a legjobban a „belső” problémákon?

A gerincoszlop mentén futó meridián, a kormányzó (Du) meridián, valamint a test hátsó felszínén húzódó, a belső szervekkel szoros kapcsolatban álló hólyagmeridián (például a Shu-pontok sora) kiemelt jelentőségű a belső szervek funkciózavarainak kezelésében.

1. A kormányzó (Du) meridián szerepe
   A kormányzó meridián a test „yang” energiáját befolyásolja. A HKO úgy tartja, hogy ez a meridián „uralja” a többi yang meridiánt is, és energetikai összeköttetést biztosít a gerincvelő, az agy és a szervek között. A megfelelő pontokon végzett szúrások és melegítések (moxa) az egész testre kiterjedő hatást képesek kifejteni, így alkalmasak a krónikus fáradtság, a gerincproblémák, valamint az idegrendszeri egyensúlyzavarok enyhítésére.

2. A háti Shu-pontok szerepe

   • A testben szinte minden fontos szervnek megvan a maga „Shu-pontja” (hát-átviteli pontja) a gerincoszlop két oldalán futó hólyagmeridiánon. Ezeken keresztül közvetlenül lehet hatni a vonatkozó szerv energetikai állapotára. Például a tüdő-Shu pont (Fei Shu) a légúti problémákra, a szív-Shu pont (Xin Shu) a szív és az érrendszer állapotára, míg a vese-Shu pont (Shen Shu) a vese és a hormonális egyensúly helyreállítására használható.
   • Az efféle terápia azért olyan hatékony, mert a gerincoszlop közelében futó idegpályák és véredények közvetlenül képesek reagálni a külső ingerre. A meleg (moxa) vagy a tűszúrás a bőr és az izmok alatti rétegekben is serkenti a vérkeringést, ami révén gyorsul a salakanyagok távozása és javul a szövetek, szervek tápanyagellátása.

3. Gyógyulási folyamat és a szervezet egyensúlya
   A HKO szerint a belső szervek energetikai egyensúlyzavara sokszor vezethet tartós, krónikus problémákhoz (például emésztési gondokhoz, szorongáshoz, alvászavarokhoz vagy hormonális eltérésekhez). A hátsó Shu-pontok kezelésével lehetőség nyílik a szervezet mélyrétegi, „belső” szabályozására, ezzel hosszú távú megoldásokat kínálva a tünetek enyhítésére.

Gyakorlati tanácsok, kinek ajánlott és mire érdemes figyelni

1. Kinek ajánlott?

   • Krónikus betegeknek: Akiknek régóta fennálló mozgásszervi, emésztési, légúti vagy hormonális problémáik vannak, és szeretnének egy kiegészítő, természetes alapokon nyugvó terápiát kipróbálni.
   • Gyengébb immunrendszerrel rendelkezőknek: A moxaterápia és a meleg tűszúrás különösen hasznos lehet azok számára, akik gyakran megfáznak, illetve „hideg-túlsúlyos” tüneteik vannak.
   • Stresszes életmódot folytatóknak: A túlzott stressz gyengítheti a belső szervek energiáját és létrehozhat különféle diszharmonikus állapotokat (például alvászavar, szorongás, krónikus fáradtság). Az akupunktúra és a moxaterápia ellazítja az idegrendszert, javítja a vérkeringést, segíti a regenerációt.

2. Mikor érdemes óvatosnak lenni?

   • Akut fertőzések esetén: Ha lázas, akut gyulladásos vagy fertőző betegségben szenved valaki, általában nem javasolják az akupunktúrát addig, amíg a heveny szakasz le nem csengett.
   • Terhesség alatt: Bizonyos pontok stimulálása ellenjavallt lehet, ezért nagyon fontos, hogy szakképzett és terhes nőkkel is tapasztalattal rendelkező terapeutához forduljunk.
   • Vérzékenység vagy véralvadásgátló szerek alkalmazása esetén: Ekkor is óvatosan kell bánni a tűszúrással, ezért mindenképpen előzetesen konzultálni kell az orvossal.

3. Mire figyeljünk a terápiás folyamat során?

   • Megfelelő ruházat: Olyan ruhát érdemes viselni, amely könnyen hozzáférhetővé teszi a kezelendő testfelületet, ugyanakkor kényelmes is.
   • Folyadékbevitel: A kezelés során és azt követően is ajánlott elegendő mennyiségű vizet fogyasztani, hogy támogassuk a test tisztulási és regenerációs folyamatait.
   • Utóhatások figyelemmel kísérése: A legtöbben kellemes ellazulást, belső meleget és általános jóérzést tapasztalnak. Előfordulhat átmeneti fáradtság vagy enyhe fájdalom az akupontok környékén, de ezek általában gyorsan elmúlnak. Ha bármilyen szokatlan tünet jelentkezik, azt érdemes jelezni a kezelő szakembernek.

Összegzés

Az akupunktúra és a kapcsolódó melegítő terápiák – mint például a moxaterápia vagy a meleg tűszúrás – különösen hasznosak lehetnek a hidegebb időszakokban, amikor a szervezet hajlamosabb a „hideg-túlsúlyos” vagy „hiányos hideg” állapotra. A hagyományos kínai orvoslás szemszögéből ezek az állapotok a test gyengülését és a Qi áramlásának akadályozottságát jelzik, melyek sokszor vezetnek krónikus panaszokhoz, fájdalmakhoz és immunrendszeri gyengüléshez.

A melegítés lényege, hogy felpezsdítse a vérkeringést, oldja az izmok merevségét, és segítsen helyreállítani a szervezet természetes egyensúlyát. A háttérben húzódó elmélet szerint a háti pontok – például a Shu-pontok – kiemelt fontosságúak a belső szervek harmonizálásában, mert közvetlen kapcsolatban állnak a szervezet éltető funkcióival. A gerincoszlop mentén található kormányzó meridián pedig a test energiáinak egyik fő szabályozója, így ha azt megfelelően stimuláljuk, sokféle krónikus problémára, legyen az fizikai vagy érzelmi eredetű, javulást hozhatunk.

A testhelyzet megválasztása (hanyatt fekvés, hason fekvés, oldalfekvés) jelentősen befolyásolja a terápia komfortérzetét és esetenként a hatékonyságát is. Hosszabb, intenzívebb kúra esetén fontos, hogy a terapeuták megfelelően rotálják a kezelt akupontokat, hogy ne alakuljon ki pontfáradtság. Ez azt jelenti, hogy bizonyos napokon inkább az elülső, más napokon inkább a hátsó akupontokra helyeződik a hangsúly.

A kezelési gyakoriság és a kúra hossza minden esetben egyéni mérlegelést igényel, hiszen a betegek állapota, szervezete és életkörülményei eltérők lehetnek. Általánosságban elmondható, hogy a krónikus problémák rendezése türelmet és folyamatos támogatást igényel, ami heti rendszerességű, vagy akár a kúra elején heti kétszeri-háromszori látogatást is magában foglalhat. Később a kezelések ritkíthatóak.

Végül, de nem utolsósorban érdemes hangsúlyozni, hogy az akupunktúra és a hozzá kapcsolódó melegítő eljárások (moxa, meleg tűszúrás) biztonságos és hatékony kiegészítői lehetnek a modern orvostudománynak, ám nem helyettesítik azt. Mindig fontos a megfelelő diagnózis, az egyéni állapotok felmérése és a szakszerű kivitelezés. A legjobb eredményt akkor érhetjük el, ha ezeket a terápiákat az orvosi vizsgálatokkal, illetve az egészséges életmóddal (kiegyensúlyozott étrend, rendszeres mozgás, elegendő pihenés) összhangban alkalmazzuk.

Azonban, aki egyszer kipróbálja, hamar megérezheti a belső egyensúly visszatérését és a komfortérzet növekedését: a test melegedését, a nyugalmat és a javuló keringést. Nem véletlen, hogy a keleti gyógyászat e technikája évezredek óta fennmaradt, és egyre népszerűbb világszerte: sok esetben képes ott is előrelépést elérni, ahol más módszerek csak lassú változást hoznának.

A hideg idő beköszöntével tehát érdemes megfontolni a melegítő akupunktúrás terápiákat, főként azoknak, akiknek visszatérő, nehezen enyhíthető panaszaik vannak, vagy szeretnének egy átfogóbb, holisztikus szemléletű kezelést. A hagyományos kínai orvoslásnak ez a sokrétűen alkalmazható ága segíthet testünk és lelkünk összehangolásában, erősítheti a szervezetünk öngyógyító folyamatait, és emellett kézzel fogható komfortérzetet nyújt a hideg, téli időszakban is.

A Jing, Qi, Vér és Testnedvek (Jin-Ye) egyensúlyának szerepe és zavarai a hagyományos kínai orvoslásban

A hagyományos kínai orvoslás (HKO) egyik legfőbb sajátossága az a komplex és holisztikus szemlélet, amely az emberi testet egyetlen, egymást támogató és kiegészítő rendszernek tekinti. Ebben a rendszerben kulcsfontosságú négy alapvető belső „lesszencia” vagy létvon­tosságú tényező: a Jing (精), a Qi (气), a Vér (血) és a Testnedvek (津液, Jin-Ye). A HKO tanai szerint e négy tényező harmonikus működése biztosítja a szervezet egészséges, zavartalan funkcionálását. Amennyiben azonban ezek bármelyikének mennyisége, minősége vagy áramlása kóros irányba mozdul el, betegség alakulhat ki.

A Jing, Qi, Vér és Testnedvek alapfogalmai

Jing: Az élet esszenciája

A Jing a HKO szerint a legfinomabb, legmélyebben rejlő energia, amely már a fogantatás pillanatában jelen van. Ez az energia két fő forrásból származik:

• Veleszültetett Jing: Szülői örökségként kapjuk, és ez határozza meg az alkati adottságokat.

• Szerzett Jing: A táplálkozásból és a légzésből nyert energia, amely kiegészíti és fenntartja az örökölt Jinget.

A Jing a vese (Shen) által tárolt energia, amely kulcsszerepet játszik a fejlődésben, a szaporodásban, az immunitás fenntartásában és az öregedés folyamatában.

Kóros állapotok:

• Jinghiány: Kialakulhat genetikai gyengeség, helytelen étrend, krónikus stressz vagy túlságos szexuális aktivitás következtében.

• Jingpangás: Gyakran lelki stressz vagy testi sérülések okozzák.

Qi: Az életenergia

A Qi a szervezet funkcionális energiája, amely mozgatja a belső szerveket, biztosítja a vérkeringést és fenntartja a test melegségét. A Qi folyamatos áramlásban van a testben, és bármilyen blokk vagy hiány betegséget okozhat.

Kóros állapotok:

• Qihiány: Gyakran táplálkozási hiányállapotok, krónikus betegégek vagy fizikai kimerültség miatt alakul ki.

• Qipangás: Az energia áramlásának akadálya érzelmi stressz, helytelen étrend vagy külső kórokozók hatására.

• Qifelfelé csapása: Légzési vagy emésztési problémák kísérhetik.

Vér: Az élet folyadéka

A Vér (Xue) nem csupán a fizikai vér, hanem minden olyan folyékony anyag, amely táplálja és hidratálja a testet. A Vér és a Qi szoros kapcsolatban állnak: a Qi mozgatja a Vért, míg a Vér táplálja a Qit.

Kóros állapotok:

• Vérhiány: Gyakori oka a nem megfelelő táplálkozás vagy nagy mennyiségű vérveszteség.

• Vérpangás: Hosszúsan fennálló Qipangás okozhatja.

• Kóros vérvesztés: A Vér nem marad az erekben, gyakran a Qi hiánya miatt.

Testnedvek (Jin-Ye): A test hidrálása

A Jin-Ye magában foglalja a különféle testnedveket, beleértve a könnyeket, a nyált, a verejtéket és a sejtközti folyadékot. Ezek a Vérrel együtt biztosítják a táplálékot és a hidratációt.

Kóros állapotok:

• Testnedvhiány: Okozhatja kiszáradás, lázas állapot vagy túlzott belső hő.

• Nedvesség pangása: Gyakran a lép gyengeségéből fakad, amely nem képes megfelelően továbbítani a folyadékokat.

Diagnosztika a HKO-ban

A HKO diagnózisa négy alapvető módszeren alapszik:

1. Megtekintés: Az arc, a nyelv és a bőr vizsgálata.

2. Meghallgatás és szaglás: A légzés, a hang és a test szagainak figyelése.

3. Kikérdezés: Az életmód, tünetek és étkezési szokások feltárása.

4. Tapintás: A pulzus vizsgálata és a testhőmérséklet érzékelése.

Kezelési stratégiák

A kezelés mindig az egyéni „mintázatra” összpontosít. Az alábbiakban néhány általános iránymutatást találhatunk:

• Jinghiány esetén: A vese erősítésére irányuló kezelések, mint például He Shou Wu és Dang Gui alapú gyógynövények alkalmazása.

• Qihiány esetén: Qi-tonizáló ételek, mint a ginseng vagy a Huang Qi fogyasztása.

• Vérhiány esetén: Táplálásvasban gazdag ételekkel (pl. máj, cékla), valamint vértápláló gyógynövényekkel.

• Testnedvhiány esetén: Hidratálás és nedvesség­megőrző ételek (pl. körte, szezámmag).

Záró gondolatok

A Jing, Qi, Vér és Testnedvek harmonikus egyensúlya a HKO szerint az életerő és az egészség alapja. A megelőzés érdekében fontos a test és a lélek egyensúlyának fenntartása, amelyet helyes étrendi szokásokkal, rendszeres mozgással és stresszkezeléssel érhetünk el. E komplex megközelítés nemcsak az ősi kínai orvoslásban, hanem a modern prevenciós stratégiákban is releváns.

Yangsheng